B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Varga Zoltán: A Kárpát-medence filogeográfiája - rövid összegzés
maradtak (felszakadozó áreaperem: „rear edge", Hampe & Petit 2005). A mediterrán menedékterületek „rear edge" népességeinek jelentős változatosságát mutatták meg az európai kisemlősök genetikai vizsgálatai is (Bilton et al. 1998). Posztglaciális benépesedési utak és hibridizációs övezetek a Kárpát-medencében Mivel a Kárpát-medence a negyedidőszaki klímaváltozások során mindvégig átmeneti helyzetű volt, a különféle eredetű flóra- és faunaelemek találkozási övezetévé válhatott. A klíma átmeneti jellege mellett a különböző domborzati, geológiai, talajtani és vegetációs sajátságú tájak mozaikszerű egymáshoz-illeszkedése és egymásba-ékelődése volt az, amely minden egyes klímafázisban nagyszámú faj megtelepedését illetve a korábbi klímafázisokból fennmaradt fajok kedvező túlélési lehetőségét biztosította. A medence délkeleti-délnyugati peremterületei közvetlen kapcsolatban álltak a Würm-beli balkáni és Alpok-peremi erdő-refugiumokkal, emellett magának a medencének a kedvezőbb mezoklímájú peremein is megőrződhettek foltszerű erdőmenedékek (Bennett et al. 1991; Litynska-Zajac 1995; Willis et al 1995, 2000; Willis & Andel 2004; Bhagwat & Willis 2008). Korábbi vizsgálatok már megmutatták, hogy a Kárpát-medence evolúciógenetikai szempontból sajátos „fókuszterület", a különböző irányokból ide érkezett népességek kontakt övezete. Kitűnt, hogy a medence nyugati peremterületén a tarajos gőte (:Triturus eristatus agg.) fajcsoportjának három allopatrikus alakjának, az észak-közép-európai T. eristatus-nak, az adriatomediterrán T. carnifex-nak és a pontuszi-pannon T. dobrogicus-nak az areája érintkezik (Arntzen & Wallis 1999). A Dunántúl tagolt dombvidékein változatos genetikai összetételű Bombina bombina x B. variegata hibrid populációk jöttek létre, a Fekete-tenger melléki és a balkáni refugiumokból terjeszkedő populációk találkozása révén (Szymura et al. 2000). Ez a kép tovább formálódott az utóbbi évtized folyamán, mivel bebizonyosodott, hogy számos faj Würm-glaciális menedékterületei a Kárpát-medencében és/vagy a Kárpátok peremterületein voltak. A sárgahasú unka (Bombina variegata) a Déli Kárpátok két különböző peremterületéről kiindulva terjeszkedett a keleti-kárpát-medencei hegy- és dombvidékek irányába, a Dunántúl nyugati-délnyugati területeit viszont a nyugat-balkáni eredetű népesség foglalta el. A medence nyugati és keleti peremterületein kialakult hibridpopulációkben tehát eltérő eredetű sárgahasú unka-génanyagok vannak (Vörös et al. 2006; Hofman et al. 2007). A mocsári béka ( Ranci arvalis) három fő mitokondriális haplotípusa közül egy óriási, transzpalearktikus elteijedésű, kettő viszont a Káipát-medencére és környékére jellemző. Közülük az egyik, amely a medence nyugati-délnyugati peremére szorítkozik, filogenetikailag szinte már önálló fajjá minősíthető (Babik et al. 2004). 78
