B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Dávid Árpád - Fodor Rozália: Életnyomok a Mátra Múzeum gyűjteményében
Életnyomgyűjtemény kialakításának lehetősége a Mátra Múzeumban Magyarországon az életnyomok vizsgálata 25 éves múltra tekint vissza. Tematikus gyűjtemény kialakítására eddig azonban még nem került sor. Elsőként a Mátra Múzeumban kezdődött meg egy életnyom-gyűjtemény létrehozása. A Múzeum természettudományi gyűjteményének őslénytani anyaga kiváló alapot biztosít a különböző bioeróziós nyomok bemutatására. Mind a paleobotanikai, mind a paleontológiái anyagban gyakoriak ezek a fajta ősmaradványok. A korábbi gyűjtők nem fordítottak hangsúlyt a nyomfosszíliák gyűjtésére, így más típusú életnyomok csak elvétve kerülhettek a múzeumba. Bioturbációs nyomok gyűjtése a közelmúltban kezdődött meg. Ezek az életnyomok főként sziliciklasztos üledékekben találhatók, ezért gyűjtésük meglehetősen nehéz. Ha laza az üledék, gyakran az életnyom is kis állékonysági!, így könnyen szétesik. Ha viszont konszolidált kőzetben található az életnyom, nem lehet kipreparálni onnan. Ezért meghatározásához gyakran több irányú metszet készítése szükséges. Emiatt elengedhetetlen, hogy a valódi gyűjtemény mellett egy virtuális gyűjteményt is létrehozzunk, melyben bemutatásra kerülnek az egyes életnyomok. Korábbi nyomfosszília-vizsgálatok a Mátra Múzeum gyűjteményében A Mátra Múzeum Magyarország második legnagyobb természettudományi gyűjteményével rendelkező múzeuma. Őslénytani anyaga elsősorban a Bükk és a Mátra fosszíliáit mutatja be. 4 Ezeken az ősmaradványokon gyakran lehet bioeróziós nyomokat megfigyelni. Elsőként a Wind-féle téglagyár agyagbányájának molluszka faunája került feldolgozásra ilyen szempontból 5. A több ezer csiga, kagyló és ásólábú vázmaradványon számos élőlény bioeróziós nyoma kimutatható. így például marószivacsok, tengeri férgek és szilárd vázzal nem rendelkező mohaállatok lakásnyomai, ragadozó csigák és rákok támadásának nyomai, valamint tengeri sünök legelésnyomai fordulnak elő a mészvázakon (1. kép). Ezáltal lényegesen bővült ismeretünk a bükki késő-oligocén tengeri élővilágról, valamint az ősmaradványokat befogadó üledékek képződési körülményeiről. 4 FŰKÖH Levente 2002. 5 DÁVID Árpád 2003., 2009. 43