B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Dávid Árpád - Fodor Rozália: Életnyomok a Mátra Múzeum gyűjteményében

Dávid Árpád - Fodor Rozália ÉLETNYOMOK A MÁTRA MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN Bevezetés Az ősi életnyomok vizsgálata a paleontológia mind fontosabb ágává kezd válni napjainkban. Földtani és gazdasági jelentőségük miatt elengedhetetlen, hogy minél szélesebb csoportokat ismertessünk meg ezekkel a különleges ősmaradványokkal. Ezt felismerve számos országban hoztak létre az életnyomokon alapuló múzeumi gyűjteményeket és kiállításokat. Egy jó példa erre az Eszak-Spanyolországban, Colunga-ban található Museo del Jurásico de Asturias, mely Asztúria jura képződményeiben található életnyomokat és más üledékes szerkezeteket dolgoz fel és mutat be a látogatóknak. Magyarországon ehhez hasonló múzeumi gyűjtemény kialakítására még nem került sor. Tematikus életnyom-gyűjtemény hozzánk legközelebb Krakkóban, a Jagelló Egyetem Geológiai Intézetében található. Az Ipolytarnócon található lábnyomos rétegek egy európai hírű bemutatóhely alapját képezik. Számos miocén kori emlős és madár lábnyoma figyelhető meg itt, ami igen gazdag szubtrópusi élővilág rekonstruálását tette lehetővé. Az életnyom fogalma azonban nem merül ki a gerincesek lábnyomaiban. Az életnyomok fogalma, jelentősége Életnyomnak tekintünk minden olyan nyomot, melyet az élőlények hagynak maguk után az aljzaton, vagy az aljzatban. Az életnyomot tartalmazó anyag lehet laza üledék (homok, iszap), vagy valamilyen szilárd aljzat. Ez az aljzat kőzet, mészváz, különböző növényi rész (fatörzs, levél, termés) lehet. Az életnyomok osztályozása napjainkban kialakításuk módja szerint történik. Megkülönböztetünk bioeróziós szerkezeteket, biogén üledékes szerkezeteket és egyéb életműködés-nyomokat. Bioeróziós nyomok akkor alakulnak ki, amikor az élőlény valamilyen szilárd aljzatba készíti életnyomát fizikai és/vagy kémiai úton. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2011. 41