B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Szalainé Király Júlia: Dávidkáné és Az öreg tekintetes - A hétköznapi történéseken túlmutató sorsok Gárdonyi kisregényeiben

azt a tájat. "

1

5 Valamennyi - az adott történelmi korról szóló - narrációja sajátos elbeszélői nézőpontból történik. Gárdonyi a láthatatlan, személytelen kívülálló, aki mindent tud, de csak annyit és akkor oszt meg, amennyit, és amikor szükséges. Ezek a közbevetések saját szemszögét, átgondolt nézőpontját tükrözik. Elhisszük, hogy jól ismeri a kort, a környéket, az embereket. A történelmi háttér nem válik öncélúvá, hanem szinte azonnali érzelmi reakciót vált ki az olvasóból, aki legtöbbször helyesli is az író sorok mögött olvasható véleményét. Gárdonyi a cselekményt, a megformált történetet egyszerű kronologikus sorrendben szövi. Lépésről lépésre ismerhetjük meg Kis Andor és Tegzős Ilona hétköznapjait, a szemünk láttára fejlődik szerelmük. Ugyancsak lassan, a rövid leírásokból, apró történésekből bontakozik ki Kis Andor valós szándéka, hogy beilleszkedjen a falu életébe, megszabadulva az édesapját övező megvetéstől. Új esélyt szeretne, tiszta lappal indulna. Gárdonyi hőseit tetteiken és érzelmeik rövid, villanásnyi megnyilvánulásain keresztül ismerjük meg, Gárdonyi nem elemzi ezeket. Kis Andor megbélyegzett marad, Tegzős Ilona pedig nem menekülhet az érdekházasságból. Az emberek jelleme nem változik, hagyományaik, értékrendjük kikezdhetetlen. Kis Andorról nagyon szűkszavúan ír Gárdonyi. „Egykedvű, nyugodt ember volt pedig máskülönben. Sohase nevetett, se nem haragudott. "

i

6 Nem csak az író tartja homályban Kis Andor jellemét, a közvetlen közelében élő emberek sem ismerik ki magukat rajta. Egyetlen rövid párbeszéddel mondja el Gárdonyi Kis Andor életét, küldetését. „ - Ez a legény valami rosszal van megbélelve - szólt a bíró a kocsin. - Ugyan. Már megint gyanakodik? - De nótárius uram, valami rossz pénzt hordoz ez. Minden szava, amit mond, takarója egy másik szónak, amit nem mond. Sose hallottam én ilyen beszédeket. - Az árvaságban nőtt ember mind így beszél pedig. Tapogat, mint a csiga, hogy meg ne sérüljön. Tiszta ingű ember ez, bíró uram, olvasatlanul is rábíznám akármikor a pénzemet. - De nótárius uram, az is igaz, hogy a kendermagból nem lesz liliom, ha cserépbe vetik is. Kutyának eb a kölyke, nótárius uram, - Ha ez a fiú gonoszságra magzott volna, nem állott volna szegény-kenyérre. Jó lovas, jó fegyveres: rabolhatna, mint az apja. A rablás gyönyörűség, mert természetében van az emberben. De már ez a gyerek puhább lelkű. Ezt az apja emléke nyomja. Az.t hiszem, akármikor mártírja lenne a becsületnek, csak hogy a maga tisztaságát megmutassa. "

I

7 1

5 GÁRDONYI Géza 1982. 116. 1

6 Uo. 46. 1

7 GÁRDONYI Géza 1982. 50-51. 402