B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Szalainé Király Júlia: Dávidkáné és Az öreg tekintetes - A hétköznapi történéseken túlmutató sorsok Gárdonyi kisregényeiben

tendő száma: 1650. " 8 Egy következő mozzanat, rövid snitt szintén nagyon beszé­desen írja le az adott kort. „A vetéseket szántások váltották fel. Aztán egy hervadt kukoricás föld következett, öles magas, elszáradt kukorica. Tavalyról maradt úgy. A gazdája vagy nem akarta felszántani, vagy hogy más vidékre költözött a török elől. Májusvégi időben, mikor minden zöldül, éktelenség volt nézni azt a lábon maradt kukoricagórét. De hát abban az időben lehetett olyat látni másfelé is. " 9 Gárdonyi végig narrációkat fűz a történésekbe, hogy szemléltesse a XVI. század azon vonatkozásait, melyek feltétlenül szükségesek a cselekmény megértéséhez. Kedves mesélő tónusának köszönhetően az olvasó is részesévé válik a történéseknek. „Persze a török minden esztendőben elfelejtkezett egynéhányszor a körösiek kivált­ságairól, s olyankor mindig fel kellett vonulnia egynéhány városi embernek a nagy­ságos basa elé. Bizony ha meggyűlt a baj, kocsiszámra vitték az ajándékot, még te­henet is, borjasat néha, s velük mindjárt a nagy szekér szénát is. A török nem vett pénzen még füvet se. " 1 0 „A szekerek oldalt húzódtak. A lovas katonák leszállottak a lovukról. Mert nem volt szabad abban az időben a magyarnak lóháton maradnia, ha törökkel találkozott. "" Ugyancsak sokatmondó értekezést olvashatunk a bírói tisztségről: „Abban az időben olyan teher volt a bíróság, hogy minden évben új bí­rót választottak. Viselték ezt a hivatalt hazafias kényszerűségből. " l 2, a szegedi mé­szárosokról: „Mert nem a húsért járt ő oda, hanem hogy a szegedi mészárosok vol­tak akkor az ország eleven hírlapjai. A szegedi mészárosok Belgrádtól Bécsig jár­ták az országot. Posta nem volt. A leveleket ők hordták szét az útjukban. A török e hasznos szolgálatért egyszer s mindenkorra fölmentette őket minden adótól és min­den teherviseléstől. " B, a vallásról: „Abban az időben ugyanis egy templomban tisz­telte a két felekezet az egy Istent, s tán máig is úgy volna Nagykőrösön, hanem hogy némely gonosz diákok egy holt kutyát vontak fel a prédikátor székébe, és úgy állí­tották oda, amint az öreg papolni szokott, emiatt aztán kettévált a békességes gyülekezet. " I 4, a szegedi szigetről, ahol Kisék meghúzták magukat: „Szeged alatt most is ott van az a hatholdas sziget, amelyen valamikor boszorkányokat is égettek. A sziget ma átjárhatatlan sűrűség. A közepén szilfa nő, vad óriás szálakban, körös­körül fűzfabokrok és kövér nyárfák. Abban az időben csak az ész.aki végén volt egy kis tisztás, ahonnan a szél hamvakat és megszenesedett csontokat szórt a Tiszába. Ember a földjére nem lépett soha. Még a halászok is babonás félelemmel kerülték 8 GÁRDONYI Géza 1982. 7. 9 Uo. 8. 1 0 Uo. 40. 1 1 Uo. 41. 1 2 Uo. 51. 1 3 Uo. 77. 1 4 Uo. 82-83. 401

Next

/
Thumbnails
Contents