B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Kriston Vízi József: Mindennapi és csudás élővilág Esterházy Pál nádor XVII. századi verseiben

A tulajdonképpeni jégmadár deákos elnevezését használja Esterházy, midőn így ír: „Halljad Alcyonnak szavát az hegyekben, Ki társát siratja s lakik kietlenben, Keserves panaszát foglalja versekben, Gyönyörködik ottan szomorú énekben. " Aztán vadgalamb és ölyv kap közös strófát meghitt említéssel. Ujabb - mára - ismeretlennek tűnő madár neve jön, melyhez az idézett tulajdonságai adhatnak valamelyest beazonosítást. „Babuta

1

0 az lopót mely csúfosan híjjá, Ez minden dolgoknak büdösét kiszíja,..." Aztán sárga rigó és „babos" (tarka tollazatú), a szőlőskerteket dézsmáló kártevő seregély következik (CLVIIL). „Istenét mely szépen pacsirta dicséri... " - kezdődik a következő kis részlet, amely számos legendás, Jézussal kapcsolatos megható történetben szinte mái napig megőrződött. „ Szemléld cinegének gyakor ugrálását, Avagy kan verébnek kevés koplalását, Hajnali fecskéknek szobákban szállását, Sűrű rekettyékben süketfajt járását. Kertekben mely kedves pintyek éneklése, Tengelic, sármányok sebes röpülése, És mely vidámító csíz szökdécsölése, Kikből sokszor vagyon embernek élete. " (CLX-CLXI. ) A fülemüle aztán két (!) versszakot is kap a verselő és természetkedvelő főúrtól. Pl. „...Fülemile s iszik nymphák forrásában, És foglalja magát versek folyásában. " 1

0 A búbos bankáról (Upupa epops) van szó, melynek megtalálását a gazdag etimológiai szótárirodalmunk révén sikerrel tehettük meg. 390