B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Császi Irén: Népi játék, mint kulturális hagyomány - A forgóhinta hagyományos változatai

1. kép. Az átányi tájház udvarán álló peregne, Fél Edit, Hofer Tamás kutatása nyomán. Lónyainé Nagy Éva felvétele, 2004. vastagabb rúdból, faágból állt, melybe alsó végétől 30-40 cm magasságban vízszintes kart illesztettek, ebbe a fába két lyukat fúrtak, melyekbe hajlított vesszőt, a kávát rögzítették, amibe a kisgyermeket állították. A rúd egyik végét a házbelsőben a szoba gerendájába, másik végét a szoba padlójába rögzítették. Akisgyermeket bele állították, aki körbe-körbejárt, forgott, sürgött, erre utal az eszköz sergő elnevezése Kerec senden.

3

9 „Nagyon szeretik a sergőt. Amíg bele tudott bújni, folyton sürgött az a kisfiú" - közli Mándoki László kerecsendi gyűjtésében (2. kép). Felsőtárkány ban a forgóhinta helyi változatát sürgokallának

4

0 mondták. A szó első tagja a sürgő, sergő, forgó mozgásra utalhat, míg a kalla, kalló, kallás, kallani jelentése az Eger patakon tucatjával álló kallómalmok tevékenységét idézi. A kallómalmokat a felsőtárkányiak jól ismerték, az egri völgyben a 18. század második felében 16 posztóványoló működött.

4

1 A gyapjúszövetek kallása folyóvízben a zuhogó alá állított kallókádban történt. A kallás a forgó lendítő karokkal felszerelt tüskés főtengely segítségével zajlott, a tengely a súlyos ütőfejek ritmikus felemelését, 3

9 MÁNDOKI László 1960. 129. 4

0 DIV ENA 195-68. 4

1 SELMECZI Kovács Attila 1994. ! 1. 335