B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Császi Irén: Népi játék, mint kulturális hagyomány - A forgóhinta hagyományos változatai

vészét mestere, naiv festő, szülőfaluja Galgamácsa életét eleveníti fel emlékei alapján rajzaiban, festményeiben. Képein a palóc vidék színes népviselete, a népszokások, jeles napok, az emberi élet fordulói, vagy a népi játékok, a mesevilágot idézik. A Kutyaszelelő c. képe jobb oldali sarkába magyarázatként odaírta, „régi körhinta".

1

0 A magyar hintázási hagyományok legteljesebb körű áttekintését adja Gazda Klára összehasonlító elemzésével.

1

1 A magyar nyelvterületről Lázár Katalin az MTA ZTI gyűjteményében 51 forgóhinta leírást rendszerezett.

1

2 Népi játékokat közlő, gazdag játékforrást feltáró sorozatában az északi területről a galgahévizi kutyaszelelőt ismerteti.

1

3 A forgóhinta elkészítése Heves megye, és a tágabb, palócok lakta területen az alábbi hat változat szerint történik. A készítésükhöz használt kellékek között gyakran a lovas kocsi részei is szerepelnek. 1. Földbe ásnak egy tuskót, arra keresztben - többnyire vasszög segítségével - ráerősítenek egy deszkát vagy gerendát. Annak két végére ül, vagy kapaszkodik egy-egy gyermek, két másik pedig futva forgatja (pl. kutyabitó, Szentdomonkos). 1. típus - Tanyi Sándor rajza 1

0 Vankóné Dudás Juli festményei, a nevét viselő emlékházban, Galgamácsán láthatók. VANKÓNÉ Dudás Juli 1983. II. színes tábla 1

1 GAZDA Klára 2000. 193-236. 1

2 Itt köszönöm meg Lázár Katalin segítségét, hogy az MTA ZTI gyűjteményének áttekintő játék rendszerébe betekintést adott. 1

3 LÁZÁR Katalin 2006. 259. 329