B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Bihari-Horváth László: Szarvaskő „etnomalakológiája” - Az éti csiga gyűjtögetése és fogyasztása egy Heves megyei lokális közösségben
vízjárta árkok térségét. A csiga ugyanis hidrofil állat, így különösen kedveli a nedves réteket, a nyirkos partszakaszokat. Fellelhető a melegtől és széltől védett árnyas, hűvös erdőszéleken is, ahol kevésbé fenyegeti teste víztartamának elvesztése. A dús vegetációjú erdőkben bőven talál táplálékot is magának. Az erdők talaja az esővizet is jobban tartja, tovább nyirkos, mint a mezőké, a hőt pedig nehezebben veszi fel és sugározza ki, így egyenletesen hűvös környezetet biztosít a csigáknak, melyeknek a szeles, száraz idő kedvez a legkevésbé. Ilyenkor általában rejtőzködnek, táplálkozni is csak estefelé merészkednek elő. Téli álmukból áprilisban ébrednek fel, a táplálékot adó friss vegetáció megjelenésekor, a talaj felmelegedésének hatásaképp. A szarvaskőiek szerint ez a hónap a legalkalmasabb a csigagyűjtésre, mert ekkor még könnyen észrevehetőek az állatok a gyér aljnövényzetben. A vegetáció kifejlődése után - főként június közepén - szinte már lehetetlen a gyűjtés. Mindezen ismeretekből arra következtethetünk, hogy a szarvaskőiek néhány évtized alatt igen sok ismeretet halmoztak fel az éti csigáról, melynek begyűjtése fontos kiegészítő jövedelemforrása volt a helyi háztartásoknak. Maga a csigagyűjtögetés jövedelemszerzési módja mindig is teljesítményalapú volt: a felvásárlók a begyűjtött csigák súlya szerint fizettek. Ahhoz pedig, hogy minél nagyobb jövedelemre lehessen szert tenni, ismerni kellett a csigák legnagyobb arányú előfordulási helyeit és idejét. Legelőbb is pedig ismerni kellett magát a csigát, annak minden jellemzőjét. Szarvaskőn hosszú évek alatt, kitartó megfigyelések eredményeképp gyűlt össze az a tapasztalati tudás, ami a szarvaskőiek csigaismeretében akkumulálódott. A csigagyűjtögetés makrogazdasági háttere A XX. század második felében folytatott csigagyűjtögetés generatív jelensége az exportcélú kereskedelmi kereslet volt. Erre már - a csigagyűjtögetést, mint természeti gazdálkodási formát a néprajz kutatási területéhez az 1970-es évek végén először adaptáló - Gunda Béla és K. Kovács László is felfigyelt. 1 7 Tárgyköri rövid megjegyzésüket - recens adatok híján - csak megismételni tudták a témakör (zsákmányolás-gyűjtögetés) későbbi kutatói. 1 8 Gundáék a „kereskedelmi célú" csigagyűjtögetés kezdetét az 1970-es évek előtti néhány évtizedben jelölték meg. Valójában már a második világháború előtt megindult az éti csiga szervezett 1 7 GUNDA Béla - K. KOVÁCS László 1977. 499. 1 8 Vö. SZILÁGYI Miklós 2008. 35. 313
