B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Petercsák Tivadar: A Mátra cédula
1748-ban 8 dénárt fizettek. 3 71797-ben a Mátra cédulások 2-2 sertést makkoltathattak, s ezért darabonként 45 krajcár volt a fizetnivaló. 3 8 A makkoskondás bérét az állattulajdonosok adták össze. A gyöngyösi állattartók körében általános volt az erdei legeltetés, amit a városi tanács az erdőgazdasági üzemtervek figyelembevételével rendszeresen szabályozott. A XIX. század elején a Mátra cédulával rendelkező lakosok ingyen hajthatták marháikat az erdei legelőkre, csak a pásztorbért kellett megfizetniük. Akinek nem volt Mátra cédulája, az 1 forintot fizetett legelőbér címén. 3 9 A XVIII. század végén a Mátra cédulára jogosult törzsökös gyöngyösiek kádra és hordóra való abroncsot is hordhattak az erdőről. 4 0 Összegzésként megállapíthatjuk, hogy Gyöngyös város a XVII. század végétől rendszeresen hozott olyan erdővédő intézkedéseket, amelyekkel - az országos rendeletekkel összhangban - egyrészt hosszú távra biztosítani akarta a város egyik fontos jövedelmi forrását, másrészt tűzi- és épületfával látta el lakosságát. A tősgyökeres gyöngyösiek az un. Mátra cédula birtokában hordhattak tűzifát, makkoltathatták sertéseiket és legeltethették szarvasmarháikat az erdei legelőkön, de még a hordókra való abroncsot is vághattak. A Mátra hegységről elnevezett engedélyt csak a megtelepedett, 10 éve Gyöngyösön lakó helyi illetőségűek kapták meg. Ehhez hasonló preferenciára más városokból (Sopron, Debrecen) is hozhatunk példákat, de ilyen lokális megnevezés csak Gyöngyösről ismert. A XVIII. század közepén még az volt a gyakorlat, hogy amely személy vagy ősei már egyszer megfizették a Mátra pénzt, az szabadon élhetett a faizás jogával. Egyébként a Mátra bért évente változó összegben állapították meg a gyalogosan szállítás vagy állatokkal vontatott járművek után. A XIX. század második felében - amikor a Mátra cédula kifejezést már nem használták -, évenként változó pénzösszeget fizettek az állatokkal vontatott járművek után vagy az erdőn végzett munkával viszonozták a lehetőséget. A száraz fa gyalogosan vagy kézzel vont eszközökkel történő szállítása azonban ekkor ingyenes volt a gyöngyösieknek. Az erdőhasználat szabályozása együtt járt bizonyos erdőterületek tilalmassá tételével, vágóeszközök erdőbe vitelének tilalmával, amely kihágások ellenőrzésére szakképzett személyzetet és kerülőket alkalmazott a város. A kisebb-nagyobb perek, pénzbüntetések és testi fenyítések arra utalnak, hogy a városlakók gyakran vétettek a helyi szabályok ellen, és piacon értékesítették a csak személyre szóló tűzifát, rongálták az élő fákat, ezzel tetemes károkat okozva a városnak. Az eredetileg Mátra cédula a XIX. század végére már sokszorosított fahordási engedéllyé vált, amely forma ekkorra már általános lett az uradalmakban és más városokban. 3 7 HML. GYVKJ. V-101/a. 4. k. 387., 5. k. 23. 3 8 HML. GYVKJ. V-101/a. 8. k. 17-18. 3 9 HML. GYVKJ. V-101/a. 8. k. 522. 4 0 HML. GYVKJ. V-101/a. 8. k. 75. 305
