B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Szabó Jolán: „Jeles gyűjtő” - válogatás a Heves Megyei Levéltár Legányi Ferencre vonatkozó forrásaiból

5. Eger, 1953. június 2. Dr. Boros István Magyar Nemzeti Múzeum, Természettudományi Múzeum főigazgatójához Budapest, Múzeum körút Megkaptam a körlevelet, hogy a védett természettudományi magángyűjtemények ezen túl Főigazgató kartárs hatáskörébe tartoznak. így hát bejelentem, hogy egri magángyűjteményem már nincs, mert azt az egri Dobó István Múzeumnak adtam át. Maradt az egri Wind-féle téglagyárban és a szomszéd falukon 1934-től 1948-ig gyűjtött kövület anyag, melynek legbecsesebb részét 1948. május 13-án vette kézhez néhai id. dr. Noszky Jenő, nagyját pedig pár héttel utóbb küldtem fel két cukros ládában a Magyar Nemzeti Múzeum Oslénytárába dr. Noszky kezéhez. A szállítást én fizettem, a ládák most is sajátomat képezik, szintúgy a gyűjtemény. Dr. Noszky 1948. augusztus 7-i levelében értesített, hogy az anyagot nemek szerint már osztályozta, 1949. február 23-án felsorolt 45 nemet, mely új a lelhelyen, vagy új fajok kerültek elő belőle. Utolsó levelében, 1951. február 26-án (egy héttel a halála előtt) értesített, hogy munkáját utoljára nézi át, és lediktálása következik. Ez a munka azonban elkallódott. Megmaradt a fauna lista és táblázat, mely az Annalesekben 1936-ban közölt 322 faj helyett már 1036 alakot tudott megkülönböztetni az új gyűjtésben: „Ez a világ leggazdagabb felső oligocén lelhelye" írta ő is. Megmaradt a fauna lista és megvan a gyűjtemény. Amennyiben egyesítve volna a régi, általam elküldött anyaggal, elválik tőle vagy a keltezés, vagy a fajnév szerint. Kértem, és dr. Noszky megígérte, hogy egy lehetőleg teljes sorozatot félretesz az egri múzeum számára is. 1950. május 24-én írta felőle a néhai: „A kért anyagot remélem rövidesen elküldhetjük. Már régen ki van válogatva. Azonban most betegállományban vagyok április 26. óta, így csak ha be tudok menni a múzeumba, akkor fogok beszélni az illetékesekkel." Az elküldés aztán elmaradt, de amint Benkőné volt szíves kérdésemre megmondani, a sorozat megvan most is. Az egri Dobó István Múzeumnak ajándékoztam, és kérem tisztelettel, hogy azt a Nemzeti Múzeum lehető leghamarabb legyen szíves megküldeni, hogy helyben a további kutatás alapjául szolgáljon. Ezen sorozat leszámításával a többi, 1948-ban küldött felső oligocén gyűjtésem a Természettudományi Múzeum, illetve az Oslénytár rendelkezésére áll. 1951. június 11-én Főigazgató kartársnak megvételre felajánlottam, és azt be is tetszett íratni a napi feljegyzésekbe. Azóta nem sürgettem, mert kartárs ajánló sorai a Dobó István Múzeumban elveszett állásomba visszasegítettek, igaz, hogy csökkentett fizetéssel (havi 400 Ft), de mégsem vagyok a teljes pénztelenség holtpontján. 288