B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Horváth László: Emléksorok a gyöngyösi nagytűzről

V. Üzlete előtt állt Dálnoky* fűszeres S megpillantá ő a két szepegő gyermeket, Nevükön szólítá és magához hívta, Rollókat lehúzva üzletét becsukta, Édes kisfiaim hazamegyünk gyorsan. Őrködni fogunk a kedves otthonunkban. Sietve indultak Vármegyeköz felé, Nyomukban füst, szikra az utat ellepé. Mint a félelmetes tűzpiros virágok, Hanisz Imre terét ellepték a lángok. VI. Vármegyeközön át roppant tolongásban, Hazaérkeztek a Kaszárnya utcába. Pista, Feri, Károly, csakhogy itthon vagytok, A kicsinyei is s kedves édesanyjok. Miközben Dálnoky, mint egy várkapitány, Parancsot osztogat szigorún, szaporán. Kicsinyek, asszonynép ki a szőlőhegyre, Ti pedig fiaim, kannára-vödrökre. Szüretelő kádat tele vízzel hamar, Ne legyünk víz nélkül, ha jön a zűrzavar. VII. Közben a nagyobbik a tetőre mászott S onnan kémlelte, hogy jönnek-e a lángok. Jött is a tűz és füst, mint roppant ellenség Lett erre mindenütt őrült fejetlenség. Mint süllyedő hajón megriadt egerek, Páni félelemben rohantak emberek. A nagy tűzözönnek nem volt már akadály, Félóra alatt im 400 ház lángban áll. Kigyulladt ezután mészárosék háza, Dálnoky fűszeres közvetlen szomszédja. 245