B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Kecskeméti Tibor: „A csigák ura” - A 60 éves Fűköh Levente köszöntése

(Dávid Árpád és Varga János) együtt írt tankönyvben kiemelt szerepet és jelentős terjedelmet kapnak a puhatestűek mind a rendszertani, mind az ökológiai részben. A könyv egyik függeléke pedig A holocén Mollusca fauna fejlődéstörténet az utolsó tízezer évben címet viseli, melyben a kandidátusi értekezése főbb tézisei kerülnek bemutatásra. Mindezek után a habilitációs eljárás során méltán kapja meg a professzori címet. A puhatestűek kutatását, szélesebb körű megismertetését szolgálja Fűköh Levente (szerzőtársak: Krolopp E. és Varga A. ) Magyarország negyedidőszaki malakológiai bibliográfiája című két kiadványa (2004, 2005), melyek a hivatásos szakkörök és az amatőrkutatók számára adnak alapvető szakirodalmi tájékoztatást. Ugyancsak e célt szolgálja Fűköh Leventének a Magyarország kvartermalakológiai adatbázis (2007) című Krolopp Endrével és Sümegi Pállal együtt megjelentetett alapvető munkája. Ki kell hangsúlyozni: Fűköh Levente utóbbi 10 évben elért, nem kis eredményei egy olyan időszakban születtek meg, amikor a Mátra Múzeum fennállása óta a legmélyrehatóbb változásait élte meg. Egy több ütemből álló épületrekonstrukciót, egy új pavilonépítési, valamint egy természetvédelmi park felújítási munkálatait kellett átélnie a múzeum valamennyi munkatársának. Többszöri költözés, „a tatarozás alatt a kutatómunka zavartalanul folyik" virtuális tábla alatt kellett dolgozni évekig. A munkálatok szinte minden gondját, baját főként az igazgatónak kellett viselnie. Persze, a sok kellemetlenség, nehézség és fáradozás meghozta gyümölcsét. A század első évtizedének végére egy olyan korszerű, a múzeum lógója szerinti mondással, olyan „természetes élmény"-t nyújtó kiállításokkal, látványtárral és gyűjteményekkel, látogatóbarát infrastruktúrával rendelkezik, mely a 21. század minden kívánalmának megfelel. Az épület rekonstrukciója az Europa nostra díjat, a múzeum kiállítása és teljesítménye pedig a legnagyobb hazai múzeumi elismerést, az Év múzeuma díjat érdemelte ki. Ez az időszak természetesen nem kedvezett Fűköh Levente kutatásainak (többször hallottam tőle szakfelügyeleti látogatásaim során, hogy sajnos nincs ideje mikroszkóp mellé ülni), de ez alatt is legalább az irodalmazás szintjén igyekezett lépést tartani szakterülete fejlődésével. E periódus alatt molluszkák és mikroszkóp nélküli munkát végzett: megírta, kitűnő munkatársaival együtt, a nagy hatású és sikerű állandó kiállítás forgatókönyvét, vezette a kiállítási munkálatokat, s szabad óráiban (ha volt?!) több nagyszerű ismeretterjesztő cikket írt, közte a Természet Világa különszámában közelmúltban (2010) megjelent, Az evolúcióelmélet őslénytani vonatkozásai című tudományos műnek is beillő dolgozatot. Dantét idézve fejezem be. Az isteni színjáték című örökszép munkája egyik fejezetében írja: „az emberélet feléhez jutva, egy nagy erdőbe értem...". Levente, Te is az emberélet feléhez jutottál. A másik fele azonban még hátra van. Használd ki a tudomány és a muzeológia javára! Ad multos annos! 18