B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Komjáti Zoltán Igor: Szigor vagy közös érdek? - A polgári és katonai igazságszolgáltatás jellegzetességei Füleken Koháry István főkapitányságának idején (1667-1682) Heves és Külső-Szolnok vármegye példáján
hiszen mindig az ő kérésük kellett az ítélet könnyebbítésének elindításához. A magisztrátus a bűnelkövető katonák tettét és következményeit megvizsgálva, szabta meg a szabadon bocsátás feltételeit. Valamikor a vármegyei bírák megelégedtek pusztán azzal, hogy a végváriakkal szigorú esküt (fidejussio) tetettek vagy hitlevelet (reversalis) írattak alá, hogy soha többet bűnt nem fognak elkövetni az adott vármegye területén. Heves és Külső-Szolnok vármegye bírái Bélteky Pál alkapitány erős közbenjárására megelégedtek pusztán ezzel Barta István 7 és Bojtos János 8 katonák esetében. (Az esküt minden esetben le kellett tenni a szabadon engedett katonának, bármilyen bűnt követett is el!) Ám a magisztrátus a legtöbbször ragaszkodott valamilyen büntetés kiszabásához. Heves és Külső-Szolnok vármegye például Mihály Jánost báránylopásért 50 botütésre 9, Mészáros Márton katonát pedig marhalopás miatt {„...in flagranti tarnen furto bovum comprehensus...") 200 botütésre ítélte, s csak azután engedte el. 1 0 A szabadon bocsátás újabb feltételeit figyelhetjük meg a Buday Gergely és Princzy Pál feletti ítélkezés esetében. Heves és Külső-Szolnok vármegye mindkét gonosztevő katona ügyét 1671. november 4-én tárgyalta. Buday Gergelynek hoszszú bűnlajstroma volt: lovakat és teheneket tulajdonított el Tiszatényőről és Tiszasülyről; a törökszentmiklósi török várba szarvasmarhákat vitt a mészárszékre és eladásra; lőfegyvert és csizmát is lopott, valamint tiszasülyi lakosokat sarcoltatott 150 tallérra. Ami pedig a legsúlyosabbnak minősült a listán: Buday Gergely 1671. szeptember 19-én rátámadt Bazsó Gergely tiszatényői lakosra, belekergette a Tiszába, majd „...puskáját háromszor csappantotta hozzája...'". Bár nem találta el a katona a falusit, az mégis belefulladt volna, ha a többi lakos ki nem húzza a vízből. A vármegyei magisztrátus a tanúvallomások felvételére utasította a szolgabírákat, amelyek éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy Budayt (aki teljesen ártatlannak mondta magát minden vádpontban) halálra ítéljék. Viszont a bírák 7 HMLIV-1/a, 4. kötet. 238., Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei, (Fülek, 1673. június 21.) 8 Uo. 275., (Fülek, 1673. október 3.): „...Agilis loannes Bojtos Malefactor ad intercessionem Generosi Domini Vice Capitanei Filekiensis ad strictissimas fidejussiones ex carceribus dimittendus decernuntur..." 9 HML IV-l/a, 5. kötet, 35., Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei, (Fülek, 1675. július 17.): „...Agilis loannes Mihály, hic loci Prœsidiarius, in certo actu indebitœ et injustœ, ad aliquant prœtensionem suam, ablationis nempe unius Agni in flagranti deprehensus, et ad manus Domini Vice Comitis adductus, atque in Carceribus detentus, quinquaginta ictibus baculi pulsandus, et sub bona fidejussione dimittendus decernitur ..." 1 0 HML IV-l/a, 5. kötet, 331., Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei, (Fülek, 1678. április 20.) 153
