B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Fodor László: Dobó István sírjának kutatása, megtalálása és az egri hős földi maradványainak újratemetése
hordott űri viselet rekonstruálható. A ruházatot záró öv az ez időben szokásos, selyemből készült un „sálöv" lehetett, amely elenyészett, csakúgy, mint a ruházat egyéb részei és a szemfedő. A szentély női sírjainak nagyúri gazdagságával ellentétben a sírban fekvő férfi számára készült ékességeket, ékszereket nem találtak. A fából készült, viszonylag keskeny koporsó, s a benne nyugovóra helyezett férfi halott testhelyzete, a maradványokból megítélhető ruházata erős egyezést mutat Thurzó György nádor 1617-ben készült halotti ábrázolásával, mely a trencséni Árva várában található. A Thurzó nádorról készült festmény azért is kínál megfelelő analógiát, mert némileg eltér a szokásos un. „ravatalkép" típusától, s már a koporsóba helyezett főurat ábrázolja, szalaggal összekötött keresztbe tett kezekkel, a testet deréktól lefelé takaró, gyolcs szemfedéllel. A festményen Thurzó György halotti ruhája egyszerű, lényegében hasonló az általunk Dobó Istvánnal azonosított férfi ruházatának maradékával. A Thurzót ábrázoló koporsóképen látható szablyát és buzogányt - a kor szokása szerint - nem temették el az elhunyttal a sírba, hanem azok csak a felravatalozásnál, illetve a temetési menetben játszottak szerepet. A XVI-XVII. századi temetési szertartásokon a szablyát, buzogányt, sisakot és sarkantyút - utalva az elhunyt főúr katonai méltóságára - a gyászmenetben a koporsó mellett kétoldalt külön fegyverhordozók vitték, mint azt több egykorú fennmaradt temetési rendtartás leírásában is olvashatjuk, így a közhiedelemmel ellentétben fegyvereket aligha kereshetnénk Dobó István, vagy más főúr sírjában. Itt kell megjegyeznünk, hogy Dobót bár minden bizonnyal rangjához illő, a szokásos ceremóniát betartó, de jóval szerényebb temetési szertartással helyezhették sírba, mint azokat a XVI-XVII. századi főurakat, akik hatalmuk teljében hunytak el, s akiknek temetéséről a fennmaradt rendtartások, ravatalképek alapján tájékozódhatunk. 1 2 Halála napra pontos időpontjáról, temetéséről nem maradt fenn leírás, s az előzmények, hosszú és méltatlan fogsága is magyarázzák a „csendesebb" szertartás feltételezését. Dobó sírjának kisszámú melléklete között azonban található volt egy olyan jelentős tárgy, ami nemcsak kormeghatározó értékű, de jellege miatt különleges és személyes emléknek számít. A test közepe táján 1 darab aranyból készült, vésett, niellós, 16 mm átmérőjű köves gyűrű került elő, melyhez nagy mértékben hasonló, de nagyobb méretű gránátköves gyűrűt a Magyar Nemzeti Múzeum Jankovich gyűjteménye őriz. A gyűrű típusa itáliai eredetre megy vissza, s az 1550-es évek ékszerdivatját követi. A magyar emlékekhez hasonló gyűrűt ismerünk itáliai, milánói gyűjteményekből. Jelen esetben a halottal eltemetett aranygyűrűt viszont igen kis átmérője miatt csak női ékszernek tekinthetjük, de az egyedinek ítélhető lelet magyarázatára csak 1 2 SZENT-IVÁNYI Márton 1859. 11-12. SUGÁR István 1972. 228-229. 125
