Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Csiffáry Gergely: Az egri végváriak tevékenysége 1548-1596 között
Csiffáry Gergely AZ EGRI VÉGVÁRIAK TEVÉKENYSÉGE 1548-1596 KÖZÖTT Egriek, vitézek, végeknek tiiköri; Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva legyetek immár ti. (BALASSI BÁLINT: BÚCSÚ a hazától, részlet) 1541. augusztus 29. Buda várának eleste, vagyis az ország három részre szakadásának időpontja után, Perényi Péter visszavonulóban Buda falai alól katonáival elfoglalta az egri püspöki várat. Perényi felismerte, hogy az ország fővárosának elfoglalásával egyidejűleg az egri püspöki vár stratégiai fontosságú lett. Perényi Péter a familiárisát, Varkocs Tamást nevezte ki Egerbe várkapitánynak. Az egri vár ettől az időtől kezdve, 1596 őszéig végvár lett. Eger végvári korszakának első éveiben 1541 őszétől 1548. augusztus 15-ig Perényi Péter hűséges embere tartotta kezében a várat, kezelte az egri püspökség jövedelmeit. Az erősség pedig magánföldesúri ellenőrzés alatt állott. Majd hét év múlva 1548. augusztus 15-től, Dobó István Egerbe kerülésétől Eger vára királyi végvár lett. Varkocs Tamás törökellenes tevékenységéről két korábban megjelent írásban már beszámoltam. 1 Ezért itt nem térek ki e korszakra részletesen. E tanulmányban az 1548. augusztus 15-től kezdődő királyi végvári korszak eseményeit 1596-ig, Eger vára török kézre kerüléséig kísérjük végig. Ez a végvári időszak Egerben majdnem egy félévszázadot ölel át, amelynek nagyobb részében hivatalosan béke volt, s ezért a végváriak nagyobb hadi vállalkozást nem indíthattak. Viszont évenként több kisebb-nagyobb portya, les vetés, vásárütés jelzi, hogy a hódoltság mentén a feszültségek állandósultak. Az ilyen akciók célja elsősorban a zsákmányszerzés, másrészt a magyar rabok kiszabadítása vagy török foglyok ejtése, mivel ezekért cserében kiválthatóak voltak a keresztény 1 CSIFFÁRY Gergely 2004. 227-230.; CSIFFÁRY Gergely 2008. 35-55. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 2010. 27