Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Sz. Király Júlia: „Szenvedni akarok” Gárdonyi Géza az első világháborúban

A magamfajta lakója ennek a világnak kábultan néz maga elé: ember vagyok-e csakugyan?"

8 Gárdonyi Géza ezeket a sorokat 1914. augusztus l-jén írta naplójába. Kemény mondatait még kíméletlenebb megjegyzésekkel folytatta: „ Hágai békepalota elé művészi szoborcsoport helyett egy monstruózus akasztófát állítsanak. Arra kössék fel, aki ezentúl háborút indít. " Hetekig forgatta magában az eseményeket, s a tőle megszokott lassúsággal őrlődött lelke a történések fölött. A világégés egészen új és mély húrokat pendített meg írásaiban. 1914. augusztus 15-én a következőket írja naplójába: „A katonák milliószámra marsolnak. Lovasok elől és oldalt és hátul. Agyúk közbül és szuronyerdő. Danolnak. Harmatcsepp nem hull annyi egy éjjel a földre, mint amennyi könnycsepp az otthonmaradtak szeméből. A katonák marsolnak, danolnak. És az éjnek nincs annyi feketesége, mint amennyi feketeség lenne kiterítve, az a sok posztó és krepp, ami egy év múlva az özvegyeken és árvákon lesz látható. A katonák marsolnak és danolnak. "

9 Már javában dúlt a háború, amikor Gárdonyi megszólalt e témában. Háborús novellái közül néhányban új hangnemet használt: a kritikus, az emberi lelkekért aggódó ember hangját. Nincs idill, nincs szépség, nincs menekvés a borzalmak elől. Eltűnik a megnyugtató, teljes és rendezet világ. Az emberek nem találják helyüket ebben az új világban, és maga Gárdonyi sem találja otthonát. Nem tud uralkodni ezek fölött az erők fölött, nem tud hozzájárulni ennek a világnak a rendezettségéhez, nem találja a harmóniát, mint ahogy korábban, például Az én falumban ez annyira természetes volt. Számos kérdés fogalmazódott meg benne, melyre ezekben az években kereste a választ. Felborult világa újfajta írói megoldásokra ösztönözte. Nyersen és visszavonhatatlanul betört a világ otthonába, nem tudta már kirekeszteni, nem tudta feloldani egy maga alkotta harmóniában, nem találta meg könnyen a békét és a nyugalmat. Nehezítette helyzetét, hogy fiát is behívták, érte való aggódása, a hírek állandó várása kitöltötte napjait. Különösen novelláiban szólal meg ezen az új, élesebb, kritikusabb hangon. Igazságérzete nem hagyja nyugodni, világról alkotott véleménye, az emberekben lezajló változások miatti félelme nyíltan fejeződik ki az ezekben az években íródott műveiben. Az elbeszélés műfaja kedvez inkább annak, hogy Gárdonyi élesebben, gyorsabban, részletezőbben, reagáljon kora eseményeire. 8 GÁRDONYI József 2008. 463. 9 GÁRDONYI József 2008. 464. 418