Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Lisztóczky László: „Fegyvert fogunk mindannyian ha szükség…” Pájer Antal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Fent a szélben nézd a zászlót, Könnyel írtuk rá a jelszót: Élni, halni a hazáért! Verd meg Isten azt, ki mást ért! Most legyünk már, most legyünk már Talpig magyarok, S e hazára a dicsőség Napja felragyog. Csak lassan járj, sírra hágtál, Melyen vérzik a virágszál; Vértanúk mind és vitézek, Kik a sírból miránk néznek. Most legyünk már, most legyünk már Talpig magyarok, S e hazára a dicsőség Napja felragyog. Vándormadarainkhoz 1861 tavaszán című, a Családi Kör március 31-i számában megjelent alkotása - mely címében és motívumvilágában A gólyához és A madár, fiaihoz című Tompa-verseket idézi - hazatérésre biztatja a magyar emigránsokat: Jertek vissza, itt a napfény Szórja immár melegét, S a szabadság verőfényén Tartsuk annak ünnepét. Jertek vissza, jertek bízvást, Itt köszöntsük a nyarat, S többé el se hagyjuk egymást Kedves vándormadarak! A vers megrendítő hatását fokozza a kontraszt: a tavasz feltámadó reményeit nem a termő nyár, hanem a dermesztő történelmi tél követte hazánkban. Pájer Antal 1861. május 19-én a Vasárnapi Újság hasábjain közzétett Két pisztoly című versében már együtt siratta meg Széchenyi István és az emigrációból hazatért Teleki László tragikus halálát. Előbbi 1860. április 8-án, utóbbi 1861. május 8-án követett el rejtélyes öngyilkosságot. Teleki halála már szomorú előjele volt az országgyűlés augusztus 22-i feloszlatásának is. Indító strófáiban újra a gyász, a kétségbeesés, a reménytelenség hangja szólal meg: 412