Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

H. Szilasi Ágota: „…Magyar Országnak óltalmazójának…” Szent István korona-felajánlása és a magyar három királyok egri s környékbeli festményeken a XVII-XIX. században

keresztény állam, egy máig létező ország és annak népe áll. Az egyházszervezés, a közigazgatás, a törvénykezés nagy bölcsességgel létrehozott alapvetése, amelyre a későbbi századok is biztosan építkezhettek, amire visszautalhattak. A folyamatos középkori tisztelet után

4

4 Szent Istvánhoz és vélelmezett koronájához való viszony az újkorban sem vesztett erejéből, sőt egyre inkább elmélyült. Legkiemelkedőbb csúcspontja, de egyben legösszetettebb jellege barokkos-érzelemdús közelítéssel a XVII-XVIII. századra tehető. A Szent Korona lett a közjogi nemzet és a közösségi akarat misztikus erejű szimbóluma. Kultusza teljesen adszorbeálta a középkori szent király kultuszát is.

4

5 Az 1600-as évek elején feléledő István-kultusz azon túl, hogy igazolta a térítő magyar király főkegyúri jogát a pápasággal szemben, a magyar rendi (ön)rendelkezés kulcsfontosságú elemévé emelkedett. E változás, miszerint nem csupán az egyház által végrehajtott koronázási ordó egyes elemei utalnak a nagybirtokosok egyetértési jogára az „Isten kegyelméből való" királyi hatalom odaítélésében, már a XV. századtól kezdődően megfigyelhető. Zsigmond király hatalmának meggyengülésekor illetve I. Ulászló különös koronázásakor egyértelművé vált, hogy az uralkodó személyétől elvonatkoztatott Szent Koronában megtestesült hatalom átruházói már nem a főpapok, s nem csupán a koronázási szertartáson jelenlevő nagybirtokosok, hanem az ország köznemességgel kiegészült rendjei.

4

6 S minthogy a király mellett a nagybirtokosok is az „uruszág" tagjai voltak, lassan a korona is a király és a királyi tanácsban helyet foglaló nagybirtokosok közösen gyakorolt államhatalmát kezdte jelenteni. Werbőczy István előzményeket is magába foglaló Hármaskönyve (1514) ezt a történetet végleg a törvénykezés műfajához kapcsolta s kibővítette, legitimálva a rendi társadalmat, s általa egyféle közhatalmat - a Szent Korona így nem egyedül a király, hanem az állam, a rendek s a köznemesség, tehát Magyarország együttes kifejezője. Werbőczy kimondta, hogy a király és a nemesek kölcsönösen ruházzák egymásra a hatalmat, egymásra vannak utalva, és együtt tekintendők a Szent Korona tagjainak. A nemesek jogalapja eredendően hadi érdemeikből, ebből kifolyólag királyválasztó és -koronázó voltukból, valamint a törvényhozó hatalomban való részvételükből fakad.

4

7 Lényeges megemlíteni még azt is, hogy a 4

5 HÓM AN Bálint (1938) reprint é.n. 319. 4

6 BERTÉNYI Iván 1986. 153-156. 4

7 „...a nemesítésnek, következésképpen a nemesi birtok adományozásának... teljes joga és hatalma, a főuralommal és kormányzással együtt, a nemzet községéről és a községnek akaratából az ország szent koronájának joghatóságára, tehát fejedelmünkre és királyunkra ruháztatott vala át, a kitől most már, a kölcsönös átruházás és a viszonyos kapcsolat folytán, minden nemességnek eredete mindenkor oly annyira függ, hogy tőle azt elkülöníteni és elválasztani nem lehet, és egyik a másika nélkül nem gondolható. " A „...nemesek az imént magyarázott kapcsolat és részesedés alapján a szent korona tagjainak tekindendők, s a törvényesen megkoronázott királyon kívül senki másnak hatalma alatt nem állnak." (WERBŐCZY 1894. 68. és 69, 1. rész 5. cím 1. és 6. cím 1. §) 348