Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

H. Szilasi Ágota: „…Magyar Országnak óltalmazójának…” Szent István korona-felajánlása és a magyar három királyok egri s környékbeli festményeken a XVII-XIX. században

lépcsősor oldalmellvédjein felállított négy szobor is e témakört idézi. A római egyház fundátorai: Szent Péter és Szent Pál mellett Magyarország védőszentjei - Szent István és Szent László (mindketten a magyar Szent Koronával) négyméteres alakja áll ( 1835— 1840

1

S). Első királyunk által alapított egri püspökség középkori bazilikájának romjain, az egri várban látható Casagrande másik Szent Istvánszobra, a főszékesegyház előtt állóhoz hasonló megfogalmazásban. Pyrker törekvéseivel, a vár vallási majdan történelmi emlékkultuszának életre hívásával összhangban, az ő hatására rendelte meg a püspökséget alapító király szobrát Ducsik János kanonok 1835-ben. E gyors felsorolás Eger művészetének durván egy évszázadát öleli át, s a város legjelentősebb művészettörténeti értékeit érinti. Olyan építtetőket, s általuk foglalkoztatott művészeket idézhetünk meg, akik európai mércével mérhető művészetet hagytak az utókorra, ám kiemelendő: a legmagyarabb'

9 ikonográfiái témát jelenítve meg. E művek létrejöttének okait igyekszik feltárni ez a dolgozat annak fényében, miszerint minden korszak, minden kormányzat és szellemi irányzat törekedett tisztázni viszonyát államalapító királyunk életművéhez - az államhatalom, az uralkodás, a függetlenség, a területi egység, a rendi törekvések... történelmileg meghatározott, szimbolikus elemekkel dúsult, hozzá köthető hagyatékához - megadva a maguk Szent István- illetve Szentkorona-interpretációját. így az I. István által feltételezhetően 1004-ben alapított egri egyházmegye püspöki, majdan érseki székhelyén, Egerben ezek az alkotások nem csupán művészi, hanem eszme- és kultúrtörténeti jelentőséggel is bírnak. Minden civilizáció kialakít valami olyasmit, amit az adott kultúra konnektív struktúrájaként írhatunk le. Ez a valami, amit talán leginkább kollektív tudatnak nevezhetünk, összefűző és elkötelező hatását két síkon - társadalmi- és idődimenzióban - fejti ki. Szimbolikus értelemvilága által összeköt egyéneket, összeköt léthelyzeteket, összeköt művészeti ágakat, összeköt s felfokoz gondolatokat, érzelmeket; megerősít a közösség számára fontos eseményeket, miközben a tegnapot hozzákapcsolja a mindenkori mához. Meghatározó élményeket rögzít és őriz meg s a tovahaladó jelen horizontján egy másik idő képeit és történeteit magába zárva emlékeket formál. Hovatartozást, vagyis identitást teremt, lehetővé teszi az egyén számára, hogy magányát feloldja, hogy „mi"-t mondhasson, tehát, hogy a sok egyénnek közös tudása lehessen. Jan Assmann emlékezetről, pontosabban kulturális emlékezetről beszél.

2

0 1

8 Casagrande 1840. szeptember 10-én köt szerződést ezekre a szobrokra (HML KáptMag L Div. el. face. 8. no. 234.) 1

9 HOFFMAN Edit 1944. 176. 2

0 ASSMAN, Jan 1999. 339