Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére

égetés (dekorégetés) lehetővé tette a máz alatti színek rendkívül széles skálájának megjelenítését. A díszítést ritkábban a mázra is festették, amit az tett szükségessé, hogy a legélénkebb színekre, elsősorban vörösre, narancsvörösre festő oxidok nem bírták a mázégetés hőfokát. Ezeket a színezőanyagokat a mázra kellett tehát ráfesteni és csak alacsonyabb hőfokon lehetett újból kiégetni. A dísztányérokon a rikító színek miatt sokszor a többi színt is a mázra festették, de előfordult az is, hogy a máz fölötti díszítmény csak kiegészítette a máz alatti, fakóbb színű ornamentikát. Utóbbi eljárást gyakran pontatlanság jellemezte, így az könnyen felismerhető abból, hogy a máz feletti mintarészletek eltakarják a máz alattiakat. A máz feletti díszítmények a festékkopások miatt gyakran erősen sérültek. A mázra festést a legtöbb észak-magyarországi, valamint a magyar piacra termelő osztrák és cseh keménycserépgyárban is alkalmazták. A keménycseréppel eredetileg a drágább és jobb tulajdonságokkal rendelkező porcelánt igyekeztek pótolni, ezért színtelen, átlátszó ólom- vagy ólmos mázzal látták el, hogy érvényesülhessen az edény test eredeti fehérsége.

1

2 Tányérhasználat A kemény cserép kerámiafajtát kezdetben kifejezetten díszkerámia céljára használták.

1

3 A paraszti lakáskultúrában ekként jelent meg, majd terjedt el a XIX. század utolsó harmadában, és csak később, a XX. század elején vált használati tárggyá. A keménycserép a tányérhasználat tekintetében is legelőbb díszítő funkcióval rendelkezett.

1

4 Utóbb, étkezőedényként való ünnepi, majd mindennapi használata pedig - az ország bizonyos vidékein - nem is a tömeges kínálat miatti értékcsökkenéséből, hanem a parasztság étkezésmód változásából következett. Ez a változás az egy tálból evés szokásának az egyéni tányérhasználattal való felváltását jelentette, és előidézte a gyári keménycserép tányérok, sőt a fazekasok készítette mázas cseréptányérok funkcióváltását is. A cserép-, majd keménycseréptányérok ugyanis a lakásbelsők falra akasztott, vagy bútorra (tálasra, tálasfogasra, sublótra, kredencre) kiállított díszítőelemeiből váltak étkezőedénnyé. Eleinte nem is ettek belőlük, helyette magában a főzőedényben tálalták asztalra az ételt.

1

5 Az étkezésmód változás folyamata elhúzódott. Időbeni végpontjait csakúgy nem tisztázta még a kutatás, mint a paraszttársadalmi rétegek közötti és a térbeli 1

2 KATONA Imre 1978. 11. 1

3 KATONA Imre 1978. 8. 1

4 Vö. MOLNÁR László 1969. 222. 1

5 Vö. KISBÁN Eszter 1997. 574. 310