Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Gy. Gömöri Ilona: Az aratás szokásai, az aratóünnepek funkcióváltásai Dél-Hevesben

Arattam én a múlt nyáron, A hasznát még ma is várom. Termett búza, termett árpa, Jóllakott az Úr magtárja. Pedig, de sok izattságom, Csurgott el ott a határon, Ugyan mi is lett belőle, A summás gazda meghízott tőle.

2

0 Sej haja haja, lemegyek az alföldre aratni, Leviszem a babám markot szedni. Sűrű a rend gyöngyharmat az alja. Sej haja haja gyenge a babám karja, nem bírja. Intéző úr, de haragos a szeme. Talán bizony haragszik valakire. Ha haragszik verje fődhöz magát Ne tőtse ki a szegény summás bosszúját.

2

1 (tarnaörsi summások) Az aratás végének szokásai. Aratóünnepek Aratás végén felbőgőzték az utolsó elhullott kalászokat is. A munka végéhez közeledve az asszonyok, lányok a szalmából díszeket, koszorúkat készítettek. A munka befejezését egyszerű szavakkal jelentették ki: „A jó Isten segítségével befejeztük a munkát" „A jó Isten segítségével, kedves gyermekeim itt van az élet". (Kisköre)Az aratóünnepek leglényegesebb szokáselemei az aratókoszorú-készítés, az áldomás és a táncmulatság. Eredeti funkciójuk az volt, hogy a földművelő ember mágikus cselekményekkel biztosítsa a jövő évi termést. Ebben az értelemben eredete visszanyúlhat egészen gabonatermelésünk kialakulásának periódusáig. Az első írásos adat a XVIII. század elején említi. A saját földjükön arató családoknál legfeljebb spontán kialakult szokásokkal tették ünnepivé a betakarítás végét, melynek legfőbb eleme az ünnepi ebéd volt. 2

0 BALOGH József 1979. 9. Köszönettel tartozom Balogh Józsefnének, hogy rendelkezésemre bocsátotta a tarnaörsi summáshagyományokról szóló kéziratot. 2

1 BALOGH József 1979. 11. 283