Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Gy. Gömöri Ilona: Az aratás szokásai, az aratóünnepek funkcióváltásai Dél-Hevesben
részt - a megállapodás szerinti minden 10, vagy éppen 7. keresztet - még a munka során megjelölték ásónyommal. A néhány holdas, kisbirtokos gazdák családi vagy rokoni segítséggel, vagy maguk arattak. Gyakran előfordult, hogy csupán a férj és feleség végezte a munkát segítség nélkül. A kaszások maguk gondoskodtak a marokszedőről. Ha a családban nem volt asszony vagy lány, akkor fogadtak marokszedőt maguk mellé. Az aratás megkezdésének szokásai Az aratást Péter-Pál napjára általában már megkezdték. Úgy emlegették: „PéterPálkor megszakad a búza töve, onnantól éjjel-nappal érik". A búza érettsége határozta meg a kezdés időpontját. A rozsbúza, bükköny hamarabb érett, így korábban learathatták. Ha látták, hogy sárgulnak, szőkülnek a kalászok, indulhatott a készülődés. Uradalmakban az ispán, családi gazdaságokban a gazda szakított kalászt, majd kidörgölte, szájába vette és a fogával megroppantotta a búzaszemet. Az éréstől függően kijelentette: „ na, gyerekek, a jövő héten lehet aratni. " Mások úgy emlegetik: „akkor érett a búza, ha már nem tejes, hanem jó kemény". „Ha a kalász sárga volt, és kipergeti a magja, igyekeztünk aratni, mert a szeles, esős idő összeverte a kalászt, aztán már nem lehetett jól aratni. " (Atány) Hevesen - mivel közel volt a június 24-i templombúcsú ideje - ehhez is mérték idejét: „hevesi búcsú után egy héttel már álltak a keresztek". Az aratás kezdéséhez nem kapcsolódott közvetlenül templomi áldás, de a munkakezdést megelőző vasárnap a templomokban a papok áldást kértek a munkásokra. (Boconád). A summások vasárnap az uradalom kápolnájába mentek misére. A búzaföldre való kivonulásnak meghatározott rendje volt. Gyalogosan indultak a napi munkára a maguknak arató szegény családok. Elől ment a gazda, aki a vállán vitte a kaszát. Felesége vitte a gereblyét és batyuban ennivalót és ruhát. Ha több aratópár vonult, akkor a kaszák élének egy irányba kellett néznie. Leginkább hétfői napon szerették kezdeni a munkát. Pénteken sohasem fogtak hozzá, azonban ha a körülmények megkívánták, vasárnap is elkezdhették. Hajnalban vagy a kora reggeli órákban fogtak az aratáshoz. „Mig arattunk, az égbolton is arattak a kaszások, melyeket a hajnali szürkületben jól láttunk. (Atány) 1 3 A közvetlen munkakezdés egyszerű rítusait meghatározta a vallási hovatartozás. Katolikus településeken előfordult, hogy a papot is kivitték kocsival a búzaföldre, hogy megszentelje azt. Az első vágást az aratóbanda vezetője vagy a gazda 1 3 „kaszások": Az Orion csillagöv három fényes csillaga, a Kaszáscsillag. 279
