Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Nagy Nándor: A Hatvany-család a szélsőjobboldali sajtó kereszttüzében (1938)

Csilléryvel szemben foglalt állást, furcsának tartva, hogy éppen egy orvosi érdekképviseleti szervezet vezetője tiltakozik a felajánlás ellen: „Értsük meg: egy orvosi érdekképviselet orgánuma tartja szükségesnek így gúnyolódni azon, hogy két ember 43000 pengős adománnyal sietett kezdő fiatal okosok segítségére. Semmi egyéb bűnük a kipellengérezett adakozóknak, csak hogy pénzt ajánlottak egy célra, amelyet talán még a mai eszmei zűrzavarban is furcsán hatna nemtelennek nyilvánítani. Semmit a világon nem kértek adományaik fejében, még csak az sem fogható rájuk, hogy kérkedtek volna vele. A MONE-ból tudjuk meg, hogy merészeltek - adni. És ezt tartja egy orvosi lap megfelelő alkalomnak arra, hogy beléjük rúgjon, hogy meggyanúsítsa őket! Egyetlen tényt, még csak egyetlen látszatot sem említ, amelyből arra következtethetne, hogy politikai céljaik voltak az adománynyal, vagy hogy protegálni akartak egyeseket. De mégis: minden aggálytól mentesen ront nekik ezekkel a vádaskodásokkal, egyszerűen csak azért mert jólesik. (...) Milyen orvosi érdekképviselet az, amely ilyen erőszakolt, rosszhiszemű kampánnyal igyekszik az emberek kedvét elvenni az áldozatkészségtől, s megnehezíteni a kezdő orvosok számára, hogy becsületes támogatáshoz jussanak és tisztes egzisztenciát alapítsanak?"'

2 A fővárosi sajtópolémia híre természetesen eljutott Hatvanba is, ahol a Hatvan és Járása 1938. január 30-i számában a szerkesztőség szigorú hangnemben utasította vissza Csilléry szavait, és a hatvaniak saját tapasztalatai alapján vette védelmébe a Hatvany-családot, megemlítve többek között az évtizedes múltra viszszatekintő karitatív tevékenységet: „Mi is szeretnénk azonban hozzászólni ehhez az ügyhöz, mint akik leginkább vagyunk érdekelve. Nem kételkedünk benne, hogy Csilléry Úr nem fogja megtagadni hozzászólási jogunkat. Mi ugyanis hatvaniak vagyunk, akik a báró Hatvany családnak jótékonykodását évtizedek óta érezzük. És csudálatos módon, akkor, amikor többszáz család és gyermek felruházásáról van szó, sohasem történtek olyan kikötések, hogy ennek vagy annak pedig nem adunk (...). Tudjuk nagyon jól mi a célja a felszólalásnak, de megnyugvásul közöljük, hogy a mostani karácsonyi ünnepek alkalmából 800 gyermek részesült felruházásban és ezek mind keresztények voltak. (...) A jótékonykodás azonban nemcsak karácsony táján történik. Egész évfolyamán tapasztalják azt Hatvan szegényei és kulturális egyesületei. (...) Hatvanyék minden esztendőben kiveszik a maguk részét az országos szegénytámogatásból is. Hogy csak egyet említsünk: a Konnányzóné Őfőméltósága akcióját'

3 minden esztendőben jelentékeny összeggel támogatják Hatvanyék. (...) 1

2 Esti Kurír, 1938. január 19. 1

3 Horthy Miklósné 1920-tól évi rendszerességgel nyomorenyhítő akciót szervezett, amelynek keretében összegyűjtött adományokat karácsonykor osztották szét. Az akcióban a Hatvany-család minden alkalommal részt vett. SIPOS Péter 2000. 265