Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Berecz Mátyás - Csillag Tamás: Csata a kápolnai Tarna-hídért. Művészi szabadság vagy történelmi tévedés?

Gyöngyös irányába haladt. A két fővezér, Dembinski és Windisch-Grätz által döntőnek szánt ütközetre a két hadsereg főerői között február 26-27-én Kápolna térségében került sor. Az osztrák főerők váratlanul gyors és határozott hadmozdulatai következtében a magyar sereg felkészületlenül volt kénytelen csatát vállalni. Az összpontosítás még nem fejeződött be. Dembinski az első vonalba a rendelkezésére álló kilenc hadosztályból mindössze négyet tudott felvonultatni, a sereg zöme elszórtan ezek mögött fél- illetve egynapi járóföldre tartózkodott. A magyar csapatok a Tarna völgyében, Verpelét és Kál között egy igen széles arcvonalon elhelyezkedve egyetlenegy helyen sem tudtak erőfölénybe kerülni a két főirányból koncentráltabban támadó osztrákokkal szemben. Dembinski a csata kezdetén Görgeivel együtt Egerben tartózkodva az ütközet helyszínére csak az esti órákban érkezett meg; így a magasabb parancsnokok közül egyedül Klapka vett részt az első napon. A hadosztályparancsnokok jobbára saját belátásuk szerint, de egymással együttműködve oldották meg feladataikat. Február 27-én reggel az osztrák támadás súlya, a magyar arcvonal két pontjára nehezedett. A Tarnaszentmária felől közeledő Schlik-hadtest Verpelét előtt harcrendbe fejlődve támadást indított a község ellen, ahol Klapka a Dessewffyhadosztállyal védelemre rendezkedett be. A többszörös túlerővel támadó császáriakkal szemben a helység megtartása lehetetlen feladatnak bizonyult, Dessewffy gyalogsága háromórás küzdelem után kiszorult a faluból. Ekkor jelent meg a harctéren Kerecsendről előrenyomulva Poeltenberg hadosztálya, amelynek segítségével Klapkának immár kétszerezett erővel átmenetileg sikerült megtörnie a még mindig túlerőben lévő ellenség támadásának lendületét

5. A jobb szárnyon a Schlik-hadtest feltartóztatására tett erőfeszítések megakadályozták ugyan a magyar arcvonal összeomlását, de a döntő események mégis a középnél, Tófalu és Kápolna térségében zajlottak le. Itt a vezényletet Dembinski saját magának tartotta meg. Schlik csapatainak támadását bevárva az osztrákok centruma reggel 8 óra tájban oldalt Tófalu irányába egy elterelő hadmozdulattal, szemből pedig tüzérségi előkészítéssel megkezdte a község ostromát. A Máriássy által előző nap megszállva tartott magaslatokon most a császáriak állították fel ütegeiket, melyek pusztító tüzet zúdítottak az alacsonyabban elterülő falura

6. A Tarnára támaszkodó védelmi vonal sebezhetőségét felismerve Máriássy - Dembinski jóváhagyásával - csapatait már korábban, az ellenséges ütegek tüzkörletén túlra, a falu mögé Kerecsend irányába hátravonta. A községben előőrsként csak egy zászlóalj maradt, amely röviddel az osztrák támadás után szintén visszavonult

7. 5 BORÚS József 1975. 262-263. 6 BORÚS József 1975. 256. 7 MÁRIÁSSY János 1999. 98-99. 208