Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Báryné Gál Edit: Az Orczy-család négy birtokközpontjának Újszásznak, Gyöngyösnek, Tarnaőrsnek és Erdőkövesdnek a fejlődése a XVIII-XIX. században I. - Újszász

Báryné Gál Edit AZ ORCZY-CSALÁD NÉGY BIRTOKKÖZPONTJÁNAK ÚJSZÁSZNAK, GYÖNGYÖSNEK, TARNAŐRSNEK ÉS ERDŐKÖYESDNEK A FEJLŐDÉSE A XVIII-XIX. SZÁZADBAN I. ÚJSZÁSZ A XIX. század elején négy ágra szakadt Orczy-család egyik birtokközpontja Újszász volt. A település története az 1700-as évek elejétől szorosan összefonódik a család birtoklásával. Előzmények Újszász a Zagy va jobb partján, Szolnok megye nyugati szélén, Szolnok és Jászberény között fekvő település. Határát a vízszabályozások előtt több vízfolyás is tagolta. Legjelentősebb vízfolyásai a Zagyva a Tápió és a Tarna. A Zagyva az év legnagyobb részében sekély vizű kis folyó volt, tavasszal azonban, amikor nagy kiterjedésű vízgyűjtő vidékén olvadásnak indult a hó, óriási víztömegeket hozott. Folyását Szentlőrinckáta, Jászfelsőszentgyörgy, Jásztelek és Újszász környékén mocsaras és vizenyős rétek kísérték. A Tápión szintén kora tavasszal, míg a Tárnán kora nyáron voltak jelentősebb áradások, amelyek befolyásolták a terület mezőgazdasági felhasználását. A falu első említése igen korai. 1256-ban egy adás-vételi szerződés már „Zazt" nevű településről beszél a Zagyva partján, de „Újzaz"-ként 1424-ben fordul elő először. 1425-ben Zsigmond király Újszász és Szarvas jászkapitányságát István fia Jánosnak, Péter fia Tamásnak és Miklós fia Péternek adományozta azzal, hogy az adománylevélben kikötött összeget tartoznak jászok módjára megfizetni és tartoznak katonáskodni

1. A név szerint ismert itteni jász kapitányok, a XVI. század végétől az Ujszászy-ként emlegetett köznemesi család ősei. 1 DL24947, Régi jelzet Q311/1887 51 MOL regeszta IIa Bálint In: A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Arcanum, 2000. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2010. 179