Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Nagy Géza Balázs: Adatok az Egri Káptalan XIII. századi működéséhez
Az Egri Káptalanban ekkoriban más is rendelkezett javadalomhalmozás (cumulatio beneficiorum) alóli felmentéssel: 1297-ben a mislei prépost egyúttal egri kanonok is volt, 8 így két javadalom egyidejű birtoklása másról is elképzelhető. Olvasókan on okok 1268 után az olvasókanonokok közül Tamás neve hivatalviselésének végéig, 1278-ig minden névsorban olvasható. Utódja, Saul 1279-től kezdődően egészen 1293 tájáig tartó hivatal viselése során minden, teljesen fennmaradt méltóságsorban szintén szerepel. János olvasókanonok neve 1295-1296-ban ugyancsak minden méltóságsorban megtalálható, 1297-től kezdődően azonban jelenlétei megritkultak: ennek okát nem ismerjük. Ezekből a tényekből arra következtethetünk, hogy a XIII. század utolsó harmadában a hiteleshelyi tevékenység egyik kulcsfontosságú személye Egerben az olvasókanonok volt. Alighanem közjogi jelentőségének növekedése emelte a Káptalanon belüli tekintélyét és szerepét arra a szintre, hogy 1285 táján, amikor Antal után Mátyás lett az éneklőkanonok, Saul olvasókanonokot egy hellyel előrébb sorolták. Ettől kezdve a rangsor nem módosult, tehát tudatos változtatásról van szó, amelynek más ésszerű okot nem sikerült találni. (Ugyanakkor a rangsorban a XIV. század elején némi ingadozás tapasztalható, de e kor okleveleinek teljes körű feldolgozása későbbi feladat.) Tamás és János olvasókanonokok előéletéről nincs adatunk, ezért valószínűleg a Káptalanon kívülről érkezve kapták kinevezésüket; Saul viszont biztosan megegyezik a hasonló nevű borsovai főesperessel. Őrkanonokok A vizsgált korszak elején János, majd a XIII. század végéig Mikó volt a Káptalan őrkanonokja. Statisztikailag csak Mikó jelenlétei értékelhetőek, aki a dignitások közül ha nem is kivételek nélkül, de szinte mindig jelen volt a tárgyalásokon. így amikor János olvasókanonok 1297-tól kezdve többször hiányzott, akkor a méltóságsorok tanúsága szerint Mikó őrkanonok soha nem volt távol. Ezek alapján valószínű, hogy a XIII. század második felében az őrkanonokra jelentős, de nem nélkülözhetetlen feladatkör hárult a hiteleshely működtetésében. Ez összefüggésben állhat alapfeladatával, a káptalan vagyonának gondozásával, amelyhez hozzá tartozott a pecsét őrzése is, amit a kiadmányok hitelesítéséhez is használtak. 8 Dl 1481. 17