Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
B. Pap Györgyi: Tűzre, vízre vigyázzatok!
ll=o Mint a Hajdúnak, mint pedig a Baktemek hites kőtelessege, hogy a rossz tevőkre, káromkodókra, s passus 3 0 nélkül kobollokra(sic)! szorossan vigyázzanak, s az illyneket eszre vévén, azonnal meg fogják, és biró uramhoz vigyek; ehez. képest akar az utzakon, akar az haz.aknál valamely gyanús embert eszre vévén aztat minden késsedelem nélkül az (...) Biro Uramhoz hajtani kötele s s ek lesznek. 12=o A Baktereknk a czedula be szedésén kívül az is szoros kőtelessegek, hogy etszakanak idejen utzakrúl utzakra járván, minden orát a regimod szerint ki kiáltsanak: holot is ha az utzakon kilencz ora után telben; nyarban tíz ora utan koborlokat, annal inkab larmazokat, avagy dohányosokat találnak, azokat egybe minden irgalom nélkül az aristomba hajtani el ne mulassak. Az utzakan végig, s szettibe dohanyozokat pedig nappal is tapasztalván, azokat biró uramhoz vigyek: hogy magok bünteteseket el vegyek. 13=o Az ollyanokon is akik a ganajt szemetet, és más tsunyasagot az útzára hordanak, legyen az akar fö akar pedig kiss utza; azokra ha rajta érik midőn ki horgyak, azonnal meg arestalni, ha pedig nem, tehát az Vasarbirónak meg jelenteni el ne mulassanak, hogy eképp az iránt Biró Uramnak meg jelentetvén, jó rendeles tetethessen, és a büntetesre érdemes meg is büntetögyön. 14=o Sem Hajdúnak sem pedig Bakternek a maga statiojarúl, maga hazahoz, annak inkább a szőllejebe meg a mezőre epen nem szabad menni, ha tsak erre engedelmet nem nyer. 3 1 Ezért e két érdekes forrás, az 1760-ban bejegyzett Magyar bakterek éjszakára való kiáltások, szövegének és az 1790-ben kiadott Hajdúk és a bakterek reguláinak szöveghű közlésével betekintést kaphatunk elvégzendő feladataiknak sokrétűségébe és azok végrehajtásának nehézségeibe. A bakterek fáradhatatlan munkájának köszönhetően a XVIII. század folyamán Eger lakosai nagyobb biztonságban tudhatták értékeiket és saját életüket is. 3 0 passus = útlevél 3 1 HML V-l/b/139. BXC.b. 2166. (1790) 120
