Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szalainé Király Júlia: Gárdonyi Géza a Nyugatban

ma Ó itt van és ír előttünk olyanként, akinek be kell vallanunk a már nagyonelmúlt kétségeinket is. " Ady már 1912-ben felfedezte Gárdonyi igazi jelentőségét, mégpedig nagy gonddal és sok önműveléssel letisztult stílusát. Titkosírással készült Mesterkönyveit és Mesterfüzeteit vizsgálva végig lehet követni azt a folyamatot, mellyel létrejött ez a nyelvezet, a magával ragadó mesélés, amely csak azért lehet ilyen, mert minden kifejezés a gondosan kiválasztott helyén van. Mint minden más, ez is tudatos munka eredménye. Nyelvműveléssel foglalkozó kéziratai (Rosta, Antibarbarus) évek kemény munkáját sejtetik. Nem csak a magyar lelket mutatta így be, hanem a magyar nyelvnek is fontos közlőjévé vált. Műveit gondos alapossággal, tudatos, rendkívüli gondossággal kimunkált módszerekkel alkotta, s ez a módszeresség néha kissé modorossá válik, s átüt a történéseken keresztül. Ahol azonban maradéktalanul, mindennemű modorosság nélkül tudott alkotni, az a nyelvi terület. Ez vált igazán sajátjává, s olvasottságának, folyamatos önművelésének gyümölcse volt. A magyar nyelvnek jó ismerőse, lelkes védelmezője, ugyanakkor megfontolt újítójává is vált. A Nyugat 1908-ban megjelent 7. száma is Gárdonyi nyelvi egyszerűségére hivatkozik.

2

1 Általában kevés szó esik Gárdonyi költészetéről. Verseit nem tartja jelentősnek az irodalomtörténet, s csak az elmúlt néhány évben fordult elő, hogy egy-egy kiadó vállalkozott versei kiadására.

2

2 Ritkán folyamodott a lírai kifejezésmódhoz, talán zárkózottsága, külső szemlélői voltának megőrzése miatt. A Nyugatban néhány alkalommal megemlítik költészetét. „ Gárdonyi Géza jelentős költő. " — írja róla Kosztolányi Dezső. „Ami először feltűnik az olvasónak, az az egyenletes, sugárzó melegsége. Szelíd és egyszerű. Tárgyaival szemben pedig szerény, majdnem alázatos. Igénytelenül nyúl hozzájuk, és minthogy biztosan uralkodik rajtuk, hirtelenül felcsigázza igényeinket. Ezekben a versekben jelentkezik először a magyar primitív költészet, amely elfáradva a szócifrázásban, a lehető legrövidebb utat keresi, az egyszerűség raffinementjával hat. Színeit a parasztkanták zöldjéről, a kis házak kék cifráiról, a búza sárgájáról cseni. Mindég naiv és gyengéd, szemérmes és tiszta. Magyar eklogákat és idilleket ír. A mérték neki már nem fontos, rímei selypítenek, görbék és csorbák, sokszor Tinódy Lantos Sebestyén süket összehangzásaira emlékeztetők, de milyen helyénvalók, milyen jó rímek ezek. Gárdonyi Géza költészete a népdalainkból lelkedzett. Megfigyeltem, hogy a vidéki ember életét a népdal nemcsak cifrázza, de irányítja is. Annyira össze van forrva vele, mint a középkori emberrel a biblia igéje. Gárdonyi Géza verseiben ez a kultúra, ez a romantika, ez a népdal vonul át - nem Petőfi Sándor és Arany János egészséges népdala -, hanem a polgári osztály dekadens népdala, amely bomlaszt, különccé tesz, 2

1 ELEK Artúr D'Annunzio drámái. Nyugat. 1908. 7. 2

2 GÁRDONYI Géza 2007. 409