Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe

Ennek a versnek a gondolat- és motívumvilága tér vissza a Két sír című versben is: Az egyikben hadak vitéze nyugszik, Ki vérét ontá dicsőn, szabadon; Mellette hamvad a kedves leány, ki Utána hervadt, mint a liliom. Hogy inganak szellőben a fűszálak! De virág csak e két halmon lebeg... Tán itt váltá az idén a hajnallal Legelső csókját a szép kikelet? A kötet egyik legmegragadóbb verse a Hallom még... Hatását nemcsak a forradalom és szabadságharc emlékének nosztalgikus, érzelemgazdag fölidézése magyarázza, hanem a nyitott forma is, amely egységbe foglalja a múlt, a jelen és a jövő idősíkjait. A költő képzeletében egyszerre elevenedik meg a szabadságharc egyik csatája, a kivívott diadal s az elesettek virágos sírja fölött érzett gyász és fájdalom, mely a mához és az utókorhoz intézett kívánság és intelem, a hősöknek igazságot szolgáltató, boldogabb kor próféciája is: Hallom még az ágyúk rettentő moraját, Cseng a kard acélja daliás kezekben, Vágtat a paripa előre, előre, Mint a szélvész, mindig, mindig sebesebben. Kiterjesztett szárnnyal repülnek a zászlók, Messze lebegtetik énekes fuvalmak, Ereszkedik a nap bajnok fegyverekre, Reng a föld, zúg az ajk, immár ott rohannak. Tavaszi mezőben, véres harcmezőben Virágos sírja a dicsőn elesteknek... Körülállják büszkén a győzelmes hősök, S diadal istene, hozzád énekelnek. Hallom, még mostan is hallom ez éneket, Egy-egy hang száll néha lassan füleimbe, Mint midőn távol zúg a mennydörgés hangja Elhalófélben vagy halkan újrakezdve. 375