Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)
Giber Mihály: Adatok az egri püspökvár középkori építéstörténetéhez II.
képességeit. Igaz, azt csak feltételezhetjük, hogy az 1526 előtti két említett támadás idején a jelenleg is ismert középkori védművek ekkor már állhattak. A várnak a késő középkorban a jelek szerint mindössze egyetlen, átlag 8-10 méter magas és északi oldalán 2-2,20, a nyugatin 1,50-1,80 (?), a déli oldalon 1,40-1,50 méter vastag védőfala volt, 13 5annak különböző pontjain jóval a falak fölé emelkedő tornyokkal és három kapuval. A vár falai valószínűleg lépcsőzetesen emelkedtek kelet felé, igazodva a várhegy területének természetes adottságaihoz. A „lépcsőzést" - hasonlóan a kora újkori állapothoz 13 6 - a tornyoknál alakíthatták ki. Külső védőfalról nincs tudomásunk ebből a korszakból, a várat - lehet, hogy csak egy szakaszon - övező árokról viszont igen. 13 7 Ez talán nem is csoda. Eger vára 1526 előtt erődített püspöki székhely, egyházmegyei adminisztrációs és birtokközpont volt az ország belsejében és nem katonai erődítmény (még, ha a püspöknek volt is saját fegyveres ereje). Ilyen szerepet csak a Habsburgok és Szapolyai, ill. híveik közti háború során és a török terjeszkedés nyomán kapott. Mindenesetre a nevezetes 1552-es ostrom során ezt az akkor ugyan egyes részein már jelentősen átalakított, de még erősen a középkori védelmi rendszerre alapozott várat védték meg Dobó István katonái. 13 8 13 5 A védőfalak tetején végighúzódó egykori pártázatos mellvédfal megjelenéséről alig tudunk valamit. A várban csak egy-két helyen, pl. a püspöki palota emeletén az északi homlokzati fal nyugati végén találtak egy lőrést, ami a mellvédhez tartozott, de ez is XVI. századi építésű. A lőrésre: DÉTSHY Mihály - KOZÁK Károly 1972. 104, de ismert három középkori lőrés a déli várfal mai keleti végénél (38. kép), ill. a már többször emlegetett kulcslyuk alakú lőrés a Tömlöc-bástyát délről határoló falban. 13 6 DOMOKOS György 2001. 646. 13 7 1503-ban: „Item fuit dispositus murus castri et alique porte in magna et parva et super fossatum, pro laboribus deditfl. sex cum medio", HIPPOLIT 1500-1508. 191. 13 8 Egyúttal e helyütt szeretném korrigálni egy tévedésemet. A 2008-as egri múzeumi évkönyvben megjelent cikkemben (GIBER Mihály 2008a, 37-80.) egy sajnálatos hibát követtem el. A Szent István templom építéstörténetét taglaló részben azt fejtegettem, hogy a templomnak mind az északnyugati, mind az északkeleti sarkához további falak, épületmaradványok csatlakoztak (GIBER Mihály 2008a, 48., a 2008-ban közölt alaprajz: uo. 10. kép). Mindez azonban egy 1984es fotó (Eger, Várásatás, MNM RA, V.44/1986, ltsz. 14584, 54. tábla, 1. kép, közölve: GIBER Mihály 2008a, 19. kép), rossz értelmezéséből fakadt. A nevezett fotó ugyanis - a képaláírással ellentétben - nem dél felől mutatja a templom keleti végét, hanem a templomot nyugat felől a hozzá az északnyugati sarokban csatlakozó fallal (A hiba felfedezéséért és a korrigálásért Bodó Balázsnak, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársának tartozom köszönettel!). Ebből következőleg csupán az igazolt teljes bizonyossággal, hogy a templom északnyugati sarkánál egy L alakú falnak van becsatlakozása, az északkeleti oldalon nem mutatkozik falcsatlakozás. A hibát leszámítva a templom építéstörténetéről írottak - akárcsak a cikkben foglalt valamennyi más adat - fenntartás nélkül vállalhatók. A fotó félreértelmezéséért és az ebből levont rossz következtetésért elnézést kérek a Tisztelt Olvasóktól! A fénykép a helyes képaláírással, ill. a Szent István templom alaprajzának javított változata újból közlésre kerül jelen dolgozatban (39. és 40. képek). 30
