Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Nagy Nándor: Nyilaskeresztes pártok hatvani tevékenysége 1937-1940 között

Hitelszövetkezetben történtekkel kapcsolatban, amelyben követelték Várkonyi Sándor felelősségre vonását, valamint a községi főjegyzői tisztségről való lemondását. Az üggyel kapcsolatos részletes és naprakész információkat Fiala lapjának szintén Juhász János szolgáltatta,

6

8 aki a Független Kisgazdapártból kivált parlamenti képviselőkhöz hasonlóan ekkor már a szélsőjobboldal felé orientálódott. A Várkonyi-ügy „magas labda" volt a nyilas sajtó számára, és bizonyosak lehetünk abban, hogy több károsult szövetkezeti tag szimpátiával fordult ezután az ügyüket felvállaló nemzetiszocialisták felé. Az egri ügyészség 1937-ben született határozata minden bizonnyal a valós helyzetet tükrözte, és több évtized elteltével, objektív szemlélőként kijelenthetjük, hogy Várkonyi Sándor hitelszövetkezeti tevékenysége hátterében nem állt egyéni haszonszerzésre irányuló érdek. E ténytől függetlenül a Hatvani Hitelszövetkezet vezetőjeként Várkonyinak a felelősséget nyíltan vállalnia kellett volna elhibázott döntéseiért. Tény, hogy a szövetkezeti ügyek nem hozhatók összefüggésbe a községi főjegyzői munkakörrel, és hivatali vétséget nem követett el, azonban abban az esetben, ha a községi közigazgatás első emberével szemben megrendül a lakosság bizalma, valóban felvetődhetett volna a főjegyzői tisztségről való lemondás lehetősége 1937-1938 folyamán, amely a közhangulatra is jótékony hatást gyakorolt volna. Várkonyi a botrány lezárása érdekében tett utolsó nagy kísérletként 1938. szeptember 13-án önmaga ellen kért fegyelmi vizsgálatot az alispántól. Lépése azonban egyáltalán nem oldotta fel a feszültséget Hatvanban, hisz a vizsgálat - valószínűleg éppen az ügy további hivatali jegelése miatt - elhúzódott, másrészt a közigazgatási- és joghatóságok 1937-es határozatai alapján a végkifejlet borítékolható volt.

6

9 A hatvani sajtó és a közéletben részt vállaló hatvani polgárok ugyancsak súlyos hibát követtek el azzal, hogy a hitelszövetkezettel kapcsolatos problémákat a szőnyeg alá söpörték, illetve Várkonyi Sándor és más vezetőségi tagok felelősségét igyekeztek eltussolni. A következményekkel hamarosan a hatvani elit szembesülni kényszerült, hiszen az események olyan társadalmi csoportokat orientáltak a nemzeti szocialisták felé, amelyeket a korábbi évek során csak korlátozott mértékben érintett meg a szélsőjobboldali eszmevilág. Az alacsony jövedelemmel rendelkező, megtakarításokra csak áldozatok útján képes kisbirtokosok, kispolgárok úgy érezhették, hogy a társadalmi békéről szónokló hatvani „felsőbb körök" cserbenhagyták őket, és a közéleti krémhez tartozó személyeket minden körülmények között megvédik. Ezzel szemben azonban létezett egy párt, amely kompromisszumok nélkül empátiát tanúsított sérelmük iránt és országos szinten képviselte az 6

8 HML IV-404/a. 10962/1941. Az alispán véghatározata. 1940. május 18. 6

9 Ugyanott. Az alispán 1940 májusában (!) hozott véghatározatában a fegyelmi eljárást vétség hiányában megszüntette. 296