Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)
Kiss Péter: Az egri líceum az egyetemi gondolattól a „magyar Athen” jelképéig (1754-1950)
a felvételiző ennek nem felelt meg, nem lehetet az intézmény hallgatója. Samassa József érsek 1883. július 30-án kelt rendeletével kötelezővé tette a IV. évfolyam bevezetését. Amikor a Líceumban a bölcseleti oktatás megszűnt, 8 9 gyűjteményei - a természetrajzi és természettani szertárak anyaga - a tanítóképző intézet tulajdonába kerültek a Bartakovics Béla érsek által megvásárolt Vrabély-féle gyűjteménnyel együtt. 9 0 1890-ig a tanári karnak nem volt saját helyisége. Ebben az esztendőben a IV. évfolyam melletti helyiségért folyamodtak az érsekhez, aki teljesítette a kérést. 1903-ban az intézmény egyik hallgatója tífuszt kapott, de a gyors és megfelelő intézkedések elejét vették minden további következménynek. Az intézmény hallgatói közül többen is az I. világháború áldozatává váltak. Az elesettek emlékét táblán örökítették meg a Líceum folyosójának falán. 1919 márciusában államosították az intézetet, de a tanári kar a helyén maradt. 1920-ban egy miniszteri rendelet kötelezővé tette a szociológia tanítását. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920-ban hat évfolyamúvá tette a tanítóképzőket. Ez az állapot azonban nem sokáig maradt így, mert 1925-ben már öt évfolyamú tanterv került bevezetésre. Az 1937/38-as tanévben bővítették és teljesen új bútorzattal rendezték be az intézményt, amelyben volt egy Pedagógiai Múzeum is. Ez a korabeli megfogalmazást idézve „a neveléssel foglalkozókat tájékoztatja a gyermekmegismerés tudományos és gyakorlati módjáról. " 1946-ban a felnőtt dolgozók részére tagozatot indítottak, hogy azok is befejezhessék, illetve elvégezhessék tanulmányaikat, akik korábban önhibájukon kívül nem tudták megtenni. A tanítóképző intézet könyvtárának alapját Zsendovics József vetette meg könyvadományaival. Mivel a jogakadémiához hasonlóan a tanítóképző intézetnek is rendelkezésére állt az épületen belül található érseki könyvtár, ezért a saját könyvtárába csak a szakirodalmat szerezték be. 1940-ben az intézménynek volt egy tanári könyvtára amelynek állománya ekkor 821 db kötetet foglalt magába, egy ifjúsági könyvtára amely 1328 db-ból, és egy pedagógiai könyvtára amely 642 db-ból állt. Ezek mellett volt még a Segélyező könyvtár, ahonnan a szegény diákok tankönyveket kaptak kölcsön tanulmányaikhoz. Az intézmény internátusa 1919-ben nyílt meg az érseki palota északi szárnyában. 1926-ban került átadásra azaz internátus, amelyet dr. Csanády László az intézet igazgatója a Diófakút utca végén vezető vasútvonal túloldalán található telkén saját költségén építtetett. Az új internátus a Szent László Diákotthon nevet kapta és 60 fő számára tudott szálláslehetőséget biztosítani. 8 9 Ld. A bölcseleti oktatásra vonatkozó önálló fejezetet 9 0 Ld. az Egyéb gyűjtemények c. részben 210
