Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Kiss Péter: Az egri líceum az egyetemi gondolattól a „magyar Athen” jelképéig (1754-1950)

melyet az 1741. évi 44. törvénycikkel az országgyűlés is elismert. Az oktatás az 1740/1741-es tanévvel indult a szemináriumban. Mivel ebben az időben Erdélyt nem számítva csak a nagyszombati egyetemen volt jogi oktatás, az egri jogi iskola időben a második lett az országban. Kezdetben egy, majd az 1744/45-ös tanévtől két tanárral folyt a tanítás. 1744-ben Foglár megvásárolta önálló iskolaépületnek az akkor elhunyt Handler György Ignác kanonok lakóházát (ma az angolkisasszonyok intézetének épülete áll ezen a telken). Az átalakítási munkák végén 1754-ben ide költözött át a Collegium Juridicumnak nevezett intézet. 1754-ben Barkóczy Ferenc püspök átszervezte az egri papképzést és bejelentette a három fakultásos felsőoktatási intézet szervezésének szándékát, amely a jogot, a teológiát, és az 1755-ben fölállítandó bölcseleti oktatást foglalta volna magába. 1762-ben életveszélyessé vált az intézmény épülete, ezért az iskolát bezárták és az oktatás csak a helyreállítás után indult újra az 1766/67-es tanévben. 1774-re annyira előrehaladtak a Líceum építési munkálatai, hogy az 1774/75-ös tanévtől már itt folytatódott az oktatás. 1779-ben bevezették a kánonjog tanítását is. Az 1784. május 10-i 10576. sz. helytartótanácsi rendelet értelmében jogi és filozófiai oktatás csak az egyetemen valamint a királyi akadémiákon folyhatott, ezért az 1783/84-es tanév végével ezek tanítása Egerben megszűnt. II. József 1784. október 18-án Egerbe látogatott. Eszterházy a vele való tárgyalás során azt javasolta, hogy a Budáról Pestre áthelyezett és ott helyhiánnyal küszködő egyetemet ideiglenesen helyezzék át Egerbe, de az uralkodó elutasította azt. II. József halálát követően a vonatkozó országgyűlési intézkedést kivárni nem akaró és a tanítást minél előbb beindítani szándékozó Eszterházy 1790. október 8-án adta ki rendelkezését a líceumi iskolák újraindítására vonatkozóan. A napóleoni háborúk idején a Helytartótanács 1809. augusztus 10-én kelt rendeletével a Líceumot katonai kórház céljára lefoglalta és az is maradt az egész tanév során. A tanítás ekkor a Foglár-kollégiumba lett áthelyezve (jelenleg az angolkisasszonyok intézete). Az intézményben az 1820/2l-es tanév végéig a magyar nyelv és irodalom is tantárgy volt, de ezt követően felsőbb rendelkezésre már csak a filozófus hallgatóknak tanították. Az 1848/49-es tanévben nem volt tanítás, mert a Líceumban előbb magyar majd osztrák katonai kórház működött. Az 1848/49-es forradalom- és szabadságharc leverését követően 1850. február 1-től kezdődően a helytartótanács bezáratta az intézményt. Bartakovics Béla érsek 1861-ben előzetes engedély nélkül újra indította a tanítást, és kérte az intézménynek az állami elismerést valamint a nyilvánossági jogot. Válaszában a Helytartótanács a főpásztor tudomására hozta, hogy az oktatás „államhatósági felhatalmazás nélkül eszközlött visszaállítása körüli eljárása ....visszatetszőié g fogadtatott", de az oktatás tovább folytatódhatott. A tanításnak a királyi akadémiákon folyó képzéshez kellett igazodnia, ezért a tanulmányi idő a korábbi két esztendőről háromra emelkedett. 200