Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan

egy ideig szóba sem jöhet, mert a porta erői még mindig Iránban vannak lekötve.

47 Sőt, a háború menete hamarosan a támadók szemszögéből nézve egyre rosszabbra fordult, mivel 1550 őszén Malvezzi már arról tudósította királyát, hogy nagyon kedvezőtlenné vált az oszmánok helyzete a megerősödött ellenséges erőkkel szemben.

4

8 Még ezen év novemberében a perzsák már Ován és Bagdad városát is ostrom alá vették, aminek következtében a törököknek újabb csapatokat kellett a keleti hadszíntérre vezényelniük.

4

9 Annak ellenére azonban, hogy a keleti háború ideiglenesen lélegzetvételnyi időhöz juttatta Ferdinándot és Magyarországot, a Habsburg diplomácia nem próbált meg élni a kínálkozó lehetőséggel. Nincs ugyanis tudomásunk arról, hogy bármiféle összeköttetés vagy szövetség jött volna létre ezen idő alatt a Szafavidák és a Habsburgok között, pedig Erdély és a magyarok válságos helyzetén ez valószínűleg sokat segíthetett volna. Nem tudni, hogy Ferdinándnak csupán nem volt lehetősége ekkor egy ilyen típusú szövetség létrehozására, vagy talán a korábbi kudarcokból tanulva nem kívánta tovább erőltetni a két állam közti kapcsolatot? Mindenesetre a király az iráni hadjárat adta alkalommal való vissza nem élést később pozitív fényben kívánta feltüntetni Sztambulban. Szolnok ügyével kapcsolatosan ugyanis Ferdinánd arra utasította portai követét, hogy hívja fel a szultán és a nagyvezír figyelmét arra, hogy ő még a törökök iráni lefoglaltsága közben is megtartotta a békeszerződés cikkelyeit, és nem élt vissza a felkínált lehetőséggel.

5

0 Malvezzi is csupán csak mint megfigyelő, hírhozó tudósított a perzsiai eseményekről, ám lépéseket nem tett -talán nem is tehetett a helyzet kiaknázásának érdekében. Bár a Mohácsot követő néhány évben történtek kisebb tapogatózások Irán irányába Bécs részéről, a megkezdett tárgyalások üres formaságokban értek véget, és nem teremtették meg a lehetőséget ekkorra egy ütőképes Habsburg - Szafavida szövetség létrehozására.

5

1 A tárgykörünkhöz időben legközelebb eső jelentős diplomáciai tárgyalás az 1547-es békeszerződést megelőzően jött létre a két állam között, amikor is 1545-től kezdődően 4

7 AT. i. m.: 184. Malvezzi Ferdinándnak, 1550. július 5. 4

8 AT. i. m.: 190. Malvezzi Ferdinándnak, 1550. szeptember 18. 4

9 AT. i. m.: 200. Malvezzi Ferdinándnak 1550. november 25. 5

0 AT. i. m.: 204. Ferdinánd Malvezzinek, 1550. december 31. 5

1 TARDY Lajos 1971. 136-137. 1527-1529 között a levantei származású Petrus da Negro, majd néhány évvel késó'bb a dalmát Simon de Lillis járt Perzsiában és Grúziában követségben. Tárgyalásaik azonban csak üres ígéreteket hoztak, gyakorlati katonai együttműködés, a hadmozdulatok összehangolása nem jött létre az oszmánokat közre fogó államok között. Érdemibb tapogatózások csak egy évvel később, 1553-tól kezdve indultak meg a keleti lehetőség kihasználásának érdekében, amikor is Verancsics Antal és Zay Ferenc vezetésével indult követség a portára, amely már valódi lépéseket tett a készülő perzsa-török békekötés megakadályozására, és felmerült előttük egy grúz szövetség terve is. TARDY Lajos 1971. 110-115. 91