Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)
Giber Mihály: Adatok az egri püspökvár középkori építéstörténetéhez
A XV. század vége felé megkezdett építkezés során a XIV. századi szentélybővítményt szinte teljesen visszabontották, majd annak helyére került az új szentély. Ez a réginél csak kevéssel volt szélesebb és hosszabb, de felépítményében már jelentősen eltért attól. Az új szentélybővítmény gazdagon profilált pillérekkel osztott, háromhajós, szentélykörüljárós boltozott csarnoktér volt. A sokszögzáródású szentélyhez sugárkápolnák csatlakoztak, melyek a szentélyvégződésnél a csarnoktér felé nyitottak voltak. A szentély két oldalánál lévő téglalap alaprajzú kápolnák díszes ajtókkal zárultak. A zárt kápolnák belső, nyugati sarkainál kettős csigalépcsők vezettek az emeleti karzatra. 2 2 Napjainkra - a XVI. századi erődépítések miatt - a szentélyből mindössze négy pillér (2,4x2,4 méteresek, egymástól 7 méter távolságra állnak) maradt a csarnoktér belsejében, továbbá kétoldalt két-két kápolna, ill. egy-egy sugárkápolna indítása (8. és 9. képek). 2 3 A szentélybővítmény álló emlékei közé tartozik még három megmaradt és egy rekonstruált falpillér is. Ezek, ill. a már említett pillérek tartották a 13 méter széles főhajó és a 6 méter széles szentélykörüljárós rész boltozatát. A csarnokszentély megközelítésére a románkori székesegyház felől az új szentélyhez csatlakozó 5,5x8,5 méteres északnyugati kápolnán át van lehetőség napjainkban, egy modern lépcsőn keresztül. Ide vezet lépcső a korábbi építésű székesegyház északkeleti részén lévő, egykori sekrestyéből. 2 4 2 2 DÉTSHY Mihály - KOZÁK Károly 1972. 142-143., BÚZÁS Gergely 1999. 148. Búzás Gergely szerint a maradványok alapján elképzelhető, hogy a székesegyház hosszházának átépítésébe is belekezdtek, de azt végül nem folytatták. Az egri építkezések legközelebbi párhuzamai délnémet területeken, elsősorban Sváb- és Frankföldön, ill. Morvaországban keresendők. Lásd BÚZÁS Gergely 1999. 148. A szentélybővítmény német analógiáihoz és az épület szerkesztési elveihez: Ifj. CSEMEGI József 1935b. 65-71. A XIV. századi szentélybővítménynek ugyanakkor az alapfalait és minimális mértékben, de a felmenő falait is fel lehetett tárni a '60-as években. Megállapítható volt, hogy a XV. század végi építkezéskor - hogy az új szentély falainak hatalmas tömegét ráépíthessék - a korábbi szentélybővítmény falainak közeit tömören elfalazták (KOZÁK Károly 1973-1974. 148. és 154. 21. sz. jegyzet, ill. 32. kép). 2 3 A szentély pusztulásának kezdetét az 1540-es évekre, a vár kettéosztásának idejére lehet tenni. Ekkor a szentély falait nagyrészt visszabontva és a szentély belsejét feltöltve itt alakították ki a Szentély-bástyát. Az 1570-es években Ottavio Baldigara által tervezett, ma is álló keleti várfal építése során a még meglevő maradványokat is kettévágták. A nyugati rész földdel feltöltve a váron belül megmaradt (ez látható napjainkban), a keleti rész pedig a várfalon kívülre esve elbontásra került, sőt a várfal előtti területet ekkor nagy mértékben le is süllyesztették, így a szentély oda eső' részéből és a nyitott sugárkápolnákból semmi sem maradt. A vár keleti védelmi rendszeréhez: DÉTSHY Mihály - KOZÁK Károly 1972. 106-115. 2 4 A szentélyre: DÉTSHY Mihály - KOZÁK Károly 1972. 143-144. Felhívnám a figyelmet, hogy az új szentély és a korábbi templomrész közötti közlekedési kapcsolatra vonatkozólag semmilyen régészeti bizonyíték nem került még elő, így nem tudjuk, hogyan oldották meg a két templomrész összeköttetését. 42
