Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

H. Szilasi Ágota: Állandó és időszaki kiállítások a Dobó István Vármúzeumban (1958-2008). Üzenetük általános közkincs

körét igyekeznek összeszedni az adott témában. Összegzik s értelmezik a múltat, és bemutatják a jelenben, s újfajta aurát teremtenek a tárgyak köré. így azt is kijelenthetjük, hogy a muzeológus részéről egy, vagy akár egy tárgyegyüttes tekintetében a kiállítás tulajdonképpen egyfajta publikáció. A kiállítások üzenete aztán megérinti a kiállításlátogatót, aki a maga intuícióival, eleven emlékezetével részesévé válhat a kiállítások teremtette világnak - hiszen ez, a kapcsolatteremtés lenne valóban létrehozásuknak az alapvető célja. Általuk, egyfajta folytonos időmozgás révén a múlt belenyúlik a megszakítatlan jelenbe - „a múlt egy testet alkot a jelennel, s e testben egymás által, szüntelenül újat teremtenek és újjá teremtődnek. A jelen és a múlt (élet és emlékezés) ilyen együttműködése maga a negyedik dimenzió: élet és mozgás, örökös; szemben a mozdulatlan örökkévalósággal ".

3 A látogató tudja, hogy a megmásíthatatlan múlttal találkozik. Ezért van az, hogy elmerülve gondolataiban a valóság fölé emelt létben léptei alig hallhatóvá válnak. S mily érdekes, mikor egy-egy gyűjteményi tárgy évtizedek során más-más kontextusban jelenik meg a kiállítás tematikájától függően - hol analitikus, hol szintetikus értelmezést kapva. Ahány megjelenés, annyi féle élet, s természetesen annyi féle üzenet. Egy angol múzeumtörténész és -teoretikus, Susan Pearce rámutatott arra, hogy a kiállítás éppúgy történeti jelenség, mint mindazok a szellemi képződmények, amelyeket a kiállítások bemutatnak.

4 Emellett a kiállítások vizuális megvalósítása, a megjelenítés, az elbeszélés módja éppúgy változtatja a jelentését, mint maguk a művek, hiszen a muzeológus által fontosnak tartott, bemutatásra kerülő tárgyak mellett a kiállítás másik fontos tényezője a kiállítást a tér adottságaihoz látványban megtervező látványtervező, dekoratőr, kiállításrendező felfogása.

5 Figyelembe kell vennie, hogy a kiállítás komplex kommunikációs műfaj - egyszerre tér-idő-mozgás -, amelynek háromdimenziós, körbeölelő, miliőteremtő jellege döntő és alapvető motívum, ahol a látogató is része az egésznek. Mellékesen megemlíthető, hogy ez a bizonyos említett értelmezés természetesen a kiállítás születésének mindenkori általános közegétől függően, a kor (politikai, gazdasági, ideológiai...) állapotából adódóan tartalmaz különböző felhangokat. Éppen azért érdekes és érdemes több évtized távlatából maguknak a múzeumi kiállításoknak történetiségükben való vizsgálata, hiszem igazi csemege felfedezni e finom kormeghatározó lerakódásokat.

6 A műalkotások köztérben való interpretációjának mikéntje tehát nem állandó, nem örök - a múzeumok folyamatosan változnak, még akkor is, ha ez a változás lassú, vagy éppen minden egyes nemzedék számára gyakran örökkévalónak tűnik. 3 KESERŰ Katalin 1998.16. 4 PEARCE, Susan 1999. 12-17. 5 Törő Anikó és Csintalan András évtizedek óta a vármúzeum kiállításrendezői, dekoratőrei. 6 Bővebben GERGELY István 1979. 349