Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Cs. Schwalm Edit: A Dobó István Vármúzeum tudományos kutatási programjai (1958-2008)

A Visonta kutatás (1967-1975) azzal a célkitűzéssel indult, hogy idejében megmentse a földben rejtőző régészeti, kultúrtörténeti emlékeket azokon a területeken, ahová később a külszíni szénbányászat ki fog terjeszkedni; ugyanakkor arra törekedett, hogy a kitelepítésre ítélt falu minden jelentős életmegnyilvánulását megörökítse a néprajz és a szociográfia módszereivel. Amikor úgy döntöttek, hogy eltekintenek a falu szanálásától a kutatási program leszűkült és hamarabb befejeződött. (Nem került sor többek között múzeumi kiállítóhely és tájház létrehozására sem.) A régészeti kutatások során Árpád-kori temetőt, valamint gazdag leletanyaggal rendelkező késő-avar temetőt tártak fel. A tervezett tájházhoz gyűjtött néprajzi tárgyak a gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjteményében vannak. Az egri múzeumban leltározott, több mint 18 000 lapnyi terjedelmű adattári anyagot (főleg néprajzi gyűjtések) közel 12 000 cédula egészíti ki, ami anyakönyvi bejegyzések alapján készült. Az anyag egy része tanulmánykötetben jelent meg 1975-ben. Az induláskor tervezett tanulmányok egy része a kutatási program többszöri módosítása miatt nem készült el (pl. régészet, történeti témakörök, a néprajzi kutatás több ága). E kötet előtt különböző szakfolyóiratokban láttak napvilágot a kutatás részeredményei.

1 Az egyik legnagyobb és legösszetettebb kutatási program Bakó Ferenc kezdeményezésére indult 1967-ben. Az észak-magyarországi népi kultúra megismerését, történeti kialakulását célzó Palóc kutatás (1967-1989) tudományos programjának kialakításában több mint 40 szakértő vett részt. (A Palócföld a köztudatban ÉszakMagyarországnak az a része, ahol a palóc vagy palócos tájszólást beszélik.) A komplex módszerekkel tervezett kutatómunka a néprajz, régészet, nyelvészet, történettudomány és antropológia közreműködésével kívánta feltárni és feldolgozni a palócnak nevezett népesség anyagi, szellemi kultúráját, társadalmi életét, ezek történeti előzményeit, figyelembe véve a dél-szlovákiai magyarságot és az alföldi palóc kirajzásokat is. A kutatás bázisát képező öt észak-magyarországi megye (Pest, Nógrád, Szolnok, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye) múzeumainak és levéltárainak szakdolgozói mellett a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportja, Zenetudományi Intézete, Nyelvtudományi Intézete, a Néprajzi Múzeum kutatói, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, az egri Tanárképző Főiskola tanárai és hallgatói, valamint sok társadalmi gyűjtő és középiskolás kapcsolódott be a gyűjtőmunkába. A munka szervezését és irányítását az egri múzeum végezte, s a központi adattárat is itt hoztuk létre. A néprajzi gyűjtőmunka mielőbbi elkezdéséhez segítségként egy kérdőívsorozatot, gyűjtési útmutatókat készítettek a résztvevők, melyek a Palóckutatás 1 BAKÓ Ferenc, 1975. 5-7. A Visonta kutatás, majd a következőkben a Palóc kutatás és Gárdonyi kutatás szervezésére, eredményeire vonatkozó adatokat a következő források alapján állítottam össze: Bakó Ferenc beszámolói a Heves megyei múzeumok előző évi munkáiról az egri múzeum évkönyveiben, 1963-1979 között. 1980-tól az éves munkajelentések adatait használtam fel. 302