Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan

A szultán azonban ezt követően a vártnál talán békülékenyebb hangot ütött meg. Malvezzi szerint állítólag figyelmeztette a budai pasát a béke megtartására,

116 majd hamarosan kinevezték a portán annak a küldöttségnek a tagjait, akik a határ menti ügyekkel kapcsolatban indítottak útnak a Ferdinánd képviselőivel való tárgyalásra."

7 Ezt követően azonban a király újból rossz hírekről tájékoztatta isztanbuli képviselőjét. A szultán állítólagos parancsa ellenére a budai pasa áprilisban tovább fosztogatta a határvidéket, ami miatt ő a végvidék őrizetének megerősítésére kényszerült."

8 A két oldal közti helyzetet még tovább súlyosbította egy szerencsétlen incidens is: a határkonfliktusok ügyében tárgyaló török küldöttség tagjait ugyanis Budáról Komorn felé tartó útjuk során hajdúk rabolták ki, amelyért az udvart tették felelőssé a portán. Ferdinánd magyarázata szerint azonban egyrészt nem tisztázott, hogy az incidens kinek a területén történt, másrészt pedig a budai pasa előzetesen nem jelentette be a követség pontos érkezését, így nem is tudtak volna számukra megfelelő védelmet biztosítani."

9 Ezen események végkifejlete az lett, hogy az augusztus 10- re tervezett határmenti egyeztetés elmaradt. A két fél közeledése helyett pedig a budai pasa a végvidéket dúlta, melynek során elfoglalta Kevi

n

Q erődjét. Ferdinánd ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az éves adót ezentúl már nem Szolnok ügyének elrendezésétől, hanem elsődlegesen Kevi erősségének visszaszolgáltatása után hajlandó csak megfizetni.

12

1 Látható tehát, hogy a tengeri front után egy másik fontos kulcskérdésben, a magyarországi területek sorsát illetően is válaszúthoz érkezett a két nagyhatalom. Nem volt ez másképp Erdély esetében sem, ahol Ferdinánd katonai beavatkozása jelentős mértékben felingerelte Sztambult, ám ezzel szemben a király Malvezzinek csak azt üzente, hogy mondja meg a portán, hogy seregeinek hadmozdulatai egyáltalán nem sérti a szultán jogait, mivel Erdély a keresztény országok táborába tartozik, és Ferdinánd jogos öröksége is egyben. Amennyiben pedig a szultán elismerné a Habsburgok uralmát a fejedelemség felett, Ferdinánd hajlandó lenne a kis ország által eddig megfizetett adót továbbra is megküldeni a törököknek.

12

2 Talán nem is érdemes kitérni rá, de Ferdinánd ezen ajánlata minden bizonnyal nem részesült boldog fogadtatásban az oszmánok részéről, és még egy lépéssel közelebb sodorta az országot a háborúhoz. 11

6 AT. i. m. 214. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. március 21. 11

7 AT. i. m. 215. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. március 29. 11

8 AT. i. m. 219. Ferdinánd Malvezzinek, 1551. április 15. 1,

9 AT. i. m. 234. Ferdinánd Malvezzinek, 1551. június 18. 12

0 Település Zentától kb. 25 km-re délnyugatra. 12

1 AT. i. m. 240. Ferdinánd Malvezzinek, 1551. augusztus 15. 12

2 AT. i. m. 233. Ferdinánd Malvezzinek, 1551. június 18. 100