Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Viga Gyula: Zemplén mezőgazdálkodásának néprajzi jellegéhez
Bodrogköz, a távolabbi Rétköz és Szabolcs megye más részeiből fogadtak sertéseket. 28 A tölgy- és bükkerdők lehullott száraz falevelét alomként is felhasználták, ahol kevés volt a gabonaszalma. Az erdőről hazahordott - főleg tölgy - levelet száraz helyen tárolták tél folyamán, azzal ágyaztak az istállón tartott állatok alá. 29 A fentiek azt is jelzik, hogy a zempléni hegyvidéken nem csupán a termesztett takarmánynövények elterjedése hatott az istállozó állattartás irányába, hanem az erdők védelme, ill. a tudatos erdőgazdálkodás is. Ez a folyamat párhuzamos a Kárpát-medencei erdőségek védelmének históriájával. 30 A mezőgazdálkodás főbb vonásait összegezve, megállapítható, hogy a zempléni tájakon a fejlődésnek hármas, gyűrűszerű övezete rajzolódik ki: 1. A Hernád mente nagyhatárú falvainak és a hegyköz sík területű településeinek intenzív szántó- és szőlőtermesztése. 2. A szélesebb völgyek falvainak rét- és legelőgazdálkodása, amit erdőmunka egészít ki. 3. A hegység belsejének állattartással, gyűjtögetéssel, az erdőmunka és - más kiegészítő tevékenységek mellett - csekély földművelést folytató falvak csoportja. 31 Az eltérő adottságú tájak között jelentős munkaerő vándorlás zajlott, a munkaerő felesleg és -hiány kiegyenlítése, a vándormunkások kibocsátása ill. befogadása századokon keresztül jellemzője volt az egyes térségek életmódjának. A legtöbb munkaerőt Tokaj-Hegyalj a szőlőterülete integrálta, a legnagyobb kibocsátó pedig a hegység belseje, ill. a Bodrogköz volt. Mindez erősítette a településtörténet korábbi folyamatait, s jelentősen befolyásolta a különböző etnikumok érintkezésé, kulturális egymásra hatását. Az 1870es évektől viszont ugyanez a térség volt az újvilági kivándorlás egyik legerősebb bázisa. 32 A telepes falvak népessége, az egykori ruszin (kárpátukrán), német és szlovák lakosság jellemzően ugyanazokat a munkaeszközöket használta a földművelő gazdálkodásában, mint az eredeti magyar népesség. Az etnikai tagolódás terminológiai vonatkozásokban sem jelent lényeges elkülönülést. Az ökológiai feltételek és a gazdasági kényszer hasonlósága az egységesülés irányába hatottak. 33 Természetesen, a XX. század második felének gazdasági, társadalmi változásai nem hagyták érintetlenül a tradicionális kultúra állapotát sem. A közös gazdálkodás, a falun kívül vállalt munka, ill. az elvándorlás, a nők munkavállalása, s számos egyéb tényező jelentősen formálta a hagyományos életmódot és műveltséget. Változott az idegen ajkú csoportok etnikus hagyományának jellege, állapota is, erőteljes volt az asszimilációjuk. 28 BALASSA Iván 1973.; SZABADFALVI József 1968.; PETERCSÁK Tivadar 1977. 29 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1983.; PETERCSÁK Tivadar 1977. 30 Összegzőén: R. VÁRKONYI Ágnes 1992. 31 IKVAI Nándor 1981. 38. 32 RÁCZ István 1980.; FEJŐS Zoltán 1980. 33 IKVAI Nándor 1967. 177-178. 80
