Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

H. Szilasi Ágota: Kígyó és spirál – kozmoszlétünk földi vetülete. Földi Péter jelértékű művészetéről

ban, az alvilág küldötteként, végső soron a sátáni furfangos gonoszságként mutatko­zik meg, ezzel is hozzájárulván a jelenkorig ható kép tarkaságához. A kígyó külön­féle nyelven történő megnevezése szintén megvilágító erejű, hiszen különböző jelen­téselemek rögzültek: a görög drakón szó a „csillogó tekintetű", a latin serpens a „csú­szómászó", az anguis a „összehúzó" jelentéselemet őrzi, míg a héber sziszegőnek vagy tekergőnek nevezi ugyanazt az állatot. 87 Látjuk tehát, hogy mindegyik nyelv a kígyónak egy-egy jellemző tulajdonságát emeli ki, amit aztán az állat egész lényére illetve áttételesen a köré fonódó jelenség egészének megjelölésére használ. Fontos felfigyelni azonban arra, hogy a nyelv - csakúgy mint a festészet - gondolatmenete nem értelmi, hanem lélektani. A kígyót a magyar néphiedelem is természetfeletti erővel ruházta fel. Több vo­natkozásban szent, de legalábbis félő tisztelettel vették körül. Bőre rontás ellen má­gikus erővel bírt, s aki birtokában volt természetfeletti tudásra tehetett szert. Mindez az erő csak a Szent György nap 88 előtt látott vagy talált kígyóra vonatkozott. A „kí­gyókő - simára csiszolódott kavics", melyet a kígyók királyától lehetett megszerez­ni gyógyító hatással bírt. Általános elképzelés volt, hogy minden háznak kell, hogy legyen egy kígyója, ami házi szellemként funkcionál. A család jóléte, gazdagsága, boldogulása függ tőle. Többnyire a ház falában, a tűzhelyben, vagy a küszöb alatt él, védi a család nyugalmát, ha idegenek közelítenek, jelez. Hangja sajátos: fütyül, csö­rög, vagy ketyeg, színe rendszerint fehér, de lehet sárga, zöld, szürke, vagy fekete is. Ha előbújik, akkor tejjel kell táplálni. Úgy tartják, hogy élete kapcsolatban van a há­zigazda, vagy a kislánya életével. Azt mondják ugyanis, hogy ha a kígyót valaki bántja, vagy agyonüti, akkor a házat tűzvész vagy szerencsétlenség éri - meghal a gazda, vagy a kislánya. Ha a szabadban alvó, földre letett, őrizetlenül hagyott gye­rekbe belemászik, mely hiedelem valószínűleg összefügg őrző funkciójával, akkor is fehér tejjel kell előcsalogatni. 89 S a csókról végezetül csak annyit, amennyit Hamvas Béla a Bor filozófiájában ír: „ Tudom, hogy ezt a szót Isten ki se szabad ejtenem. Min­denféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például a csók... " Mi játszódik le a képen? Leolvasható. Azonban ki ez a kisgyermek és mi történik vele? Keresse meg erre mindenki saját magának a választ tapasztalataitól, élethelyze­tétől, aktuális lelkiállapotától függően. Ma tán reménykedőn, de holnap lehet, hogy lé­tét féltőn, tragédiát megsejtőn. Mindeközben ne feledkezhetünk meg arról, hogy Földi Péter művészete az emberiség ősemlékezetének kutatása révén a lélek kiteljesedéséről, az örökös tágulás útjáról, s a lét féltő óvásáról szól. A térben és időben létező örökké­való csodájának megsejtéséről. Hiszen „a kép az valahol megvilágosodás". 90 86 SANTARCANGELI, Paolo 1970.163 87 NIETZSCHE, Friedrich 1997. 22. 88 április 24. 89 A hiedelemmondákban egy gyermek (általában kislány) megfelezi az ebédjét (rendszerint tejet) vele, de amikor a kígyót agyonütik, akkor a kislány utánahal. PÓCS Éva 1990. 540-541. 90 Beszélgetésem Földi Péterrel 1999. március 1. Somoskőújfalu. 804

Next

/
Thumbnails
Contents