Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

H. Szilasi Ágota: Kígyó és spirál – kozmoszlétünk földi vetülete. Földi Péter jelértékű művészetéről

e paradicsomi állapotból, hogy szabadságot szerezzenek. Szabadságot szereztek, de anyagba döngölt világunk jelenlegi állapota azt sugallja, hogy ez a szabadság hamis, elbizakodott szabadság, mely úgy az egyén, mint a társadalmak s az őket körülölelő természeti környezet roncsolódásához vezetett. Döbbenten ébredünk rá lassan, hogy egy értékek, jelentések, mélység és minőség hiányától sajgó, könyörtelen világban felelősségtudat nélkül élünk. Az öntelt, hatalomvágyó varázslóinas sorsára jutottunk s egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy meg kell találnunk azokat a megoldásokat, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy a „ lét új, haladottabb kozmikus harmóniába rendeződhessen"

2 - általunk(?). A XX. század vezető filozófusa Heidegger ugyan feltette a szkeptikus hangvételű kérdést: „...a művészet lényeges és szükségszerű mód-e még, amelyben történetijelenvalólétünk számára döntő igazság történik, vagy többé nem az?",

3 magam (is) úgy gondolom, hogy Földi Péter egyike azoknak a létünk harmóniáját féltő „sugárzó talentumok"-пак, akikről Supka Manna beszélt. Aki alkotásaiban, de kiemelten fő műveiben képes összesűríteni a bölcsességből mindig annyi erőt, hogy útmutatásként a lét igazságait felmutathassa. Számára a festészet a valóságos emberi létezés, illetve az életben maradás fontos kelléke, műveiben elsősorban mégsem önmagát dimenzionálja, hiszen tisztában van esendő emberlétével, tudja - ellentétben korunk ateista létmódjával (pedig nem vallásos) -, hogy az ember önmagában kevés. Tudja, Nietzsche-vei szólva, hogy az „embernek csak akkor van értelme, ha isteni lény, aki a nagy kozmikus lét sorsában önmagát éli..., aki az isten általi megérintettség " állapotában szembehelyezkedik a létrontás valamennyi formájával. Úgy gondolja, hogy „az ember beleszületik egy társadalmi, természeti, kozmikus valóságba, és ennek kérlelhetetlen kihívásával találkozik... Két eset van: vagy letompítod az érzékszerveidet és elutasítod a kihívásokat, vagy felfokozódik benned az érzékenység és jó-rossz szeizmográfként olyanokat érzékelsz, amit, ha nem adsz ki magadból, fizikálisan tesz tönkre téged...'

4 Tudja, hogy a művészi gondolkodás nem csupán a valóság tükrözése, hanem ugyanannak a valóságnak a megnyilvánulása (Hegel), hiszen a megismerő szubjektum valójában annak a világnak a terméke és megnyilvánulása, amelyet megismerni és ábrázolni vágyik.

5 „A kozmikus kihívás számomra azt jelenti - mondta egy interjúban -, hogy a teremtőnek van valamilyen dolga az emberiséggel. Hogy ehhez közeledj és kifejezd, szellemi energiájának végső fokáig kell, hogy eljusson az ember... "

6 „Ha a festészetnek van valami minimális szándéka, van értelme, az nem több mint a létezés fönntartása. Az pedig, hogy a létezés értelmét ki-ki a maga 2 BOGÁR László 2003. 34. 3 HANN Ferenc-PRAKFALVI Endre 1990. 35. 4 ZSÉLYI András 1990. 9. 5 WILBER, Ken 2003. 75. 6 ZSÉLYI András 1990. 9. 786