Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Viga Gyula: Zemplén mezőgazdálkodásának néprajzi jellegéhez

Viga Gyula ZEMPLÉN MEZŐGAZDÁLKODÁSÁNAK NÉPRAJZI JELLEGÉHEZ A zempléni táj néprajzi képének legjellemzőbb vonásaként a tradicionális kultúra sokszínűségét, változatosságát kell említenünk. Ez az összetettség mindenek előtt táji tagoltságot jelent, ami a természeti táj és az ahhoz alkalmazkodó, azt részleteiben átalakító ember történeti viszonyát tükrözi. De differenciáltak a történeti folyamatok is: a kultúrában élő népcsoportok egy részének - nem utolsó sorban a változó természeti környezet hatására is - módosult az életmódja, más csoportoknak viszont nem volt lehetőség az innovációk befogadására, s jószerével napjainkig megőrizték műveltségük archaikus vonásait. Az előzőek hátterében bonyolult településtörténeti folyamatok hózódtak meg: Zemplént a különböző korszakokban megszálló népcsoportok a tájnak más-más részét vették birtokba. Ez természetesen azt is jelentette, hogy eltérő kultúrával érkeztek erre a tájra, s műveltségük itt szervesült zemplénivé, pontosabban Zemplén különböző kistájainak karakteres tradíciójává. Nem utolsó sorban pedig, a fenti folyamatok az egyes csoportok közötti érintkezésekben, esetünkben interkulturális kapcsolatokban valósultak meg, amit csak erősített térségünk kontaktzóna jellege: egyaránt érték hatások az itt élőket a Kárpátok, ill. annak előtere felől, valamint a magyar Alföld irányából. Mindezekkel éppen nem a hagyományos életmód és kultúra megérthetetlenül bonyolult voltát igyekeztem előre vetíteni, hanem annak árnyaltan összetett jellegét, komplex, számos vonatkozásban komplementer jellegű szerkezetét kell hangsúlyoznunk. Az egyes tájhasznosítási formák a különféle termelési rendszerekben - eltérő jelentőséggel - kaptak szerepet, a tájhasználat szisztémái ezekből épültek fel. A kitűnő geográfus, Frisnyák Sándor megfogalmazása szerint: „A 18-19. századi Magyarország legfőbb gazdaságföldrajzi tájtípusai mind megtalálhatók a Zempléni-hegység területén és közvetlen környékén. A Hegyalja és a Meződülő települései a Bodrogköz, ill. a Hernád-völgy síksági (ártéri-) területeiből is részesedtek, így gazdálkodásukban az intenzív földhasznosítás (a szőlő- és gyümölcstermelés) mellett a szántógazdálkodás, a halászat, az extenzív állattartás is fontos szerepet játszik. A Zempléni-hegység belső (általában 300-350 méternél magasabb) terüAz egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 71