Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Pálosné Nagy Rózsa: A múzeumalapító Nagy Gyula életútja

sán fáradozott. Fölhívásban kérte az ország vadászait, vadász-szervezeteket, hogy segítsenek a még fellelhető vadászati tárgyak, emlékek összegyűjtésében, s legyenek alapítói, támogatói a Gyöngyösön kialakítandó első Vadászati Múzeumnak. A gyűjtés nemcsak az Északi Középhegység és a Tisza-vidék gazdag vadászati emlékeit, tárgyait, hagyományait kívánta megmenteni, hanem az egész Kárpát medencében még fellelhető pusztuló emlékeket, veszendőbe menő tárgyi eszközöket, amelyek megfelelő módon reprezentálják a magyarság vadászattörténeti, vadászati, vadgazdálkodási kultúráját, beleértve a népies vadászatot is. Fölhívások, nyilatkozatok jelentek meg az ügy érdekében nemcsak helyi, hanem országos lapokban is. Pozsgay Imre volt kulturális miniszter is helyeselte a vadászati kultúra fejlesztését és dicsérendőnek tartotta a Heves megyei vadászok kezdeményezését. A vadászati anyag alapja Dr. Varga (De Vargas) Ervin nyugalmazott debreceni ügyvéd komplett vadász szobája, melyet 1974-ben ajándékozott a Mátra Múzeumnak. Dr. Wiltner Sándor a gyöngyösi kórház volt igazgató főorvosa a tulajdonát képező ún. Berényi-Haller - egyemeletes, zartudvarú - barokk kastélyt 1978-ban végrendeletileg a magyar államra, pontosabban a Mátra Múzeumra hagyományozta Vadászati Múzeum céljára. Sajnos az önálló vadászati múzeumot nem tudta véghezvinni, mivel 1979. január 1-el nyugdíjazták. Tudományos főmunkatársként továbbra is dolgozott, egészen haláláig. 1983. április 14-én is mint mindig, munkába indult, de már nem jutott el a Mátra Múzeumba. Sokoldalú munkásságának elismeréseként több kitüntetést is kapott, többek között: a Megye Művelődésügyéért, Kiváló Munkáért a Munka Érdemrend Aranyfokozatát, Gyöngyösért a Pro Űrbe emlékérmet, a Nimród Vadászérmet. Életművet alkotott anélkül, hogy gondolt volna erre. Nem csak nevében volt „Nagy", de a szó szoros értelmében is. Nagy ember, nagy tanító, szenvedélyes gyűjtő, nagy vadász. Tudott szervezni, lelkesíteni. Szívből fakadt szavaival pénzt, értékes műtárgyakat, vagyont érő muzeális darabokat kapott olyan helyekről, ahonnan más még csak nem is remélhetett. Hittel, óriási hévvel, fiatalokat meghazudtoló lendülettel élt és dolgozott. Nemcsak a faluja, Gyöngyös város, Heves megye ismerte és becsülte, neve múzeumi- és vadászberkekben az egész országban ismert volt. Sohasem magáért, mindig másokért élt. Szeretetét bölcsen kamatoztatta, egyszer amikor adott, másszor, amikor kapott. Elvitathatatlan érdeme a gyöngyösi Mátra Múzeum, az ország legjelentősebb természettudományi tájmúzeuma, a sok-sok kiállítás, a rangos néprajzi, természettudományi és vadászati gyűjtemény. Gyöngyössolymoson utcát neveztek el róla, és a helyi általános iskola is - amelyben elkezdődött tanítói pályafutása - felvette nevét. 702