Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Pálosné Nagy Rózsa: A múzeumalapító Nagy Gyula életútja

Pálosné Nagy Rózsa A MÚZEUMALAPÍTÓ NAGY GYULA ÉLETÚTJA 2007. július 21-én volt 50 éve, hogy Gyöngyösön, az Orczy kastélyban megnyílt a Mátra Múzeum első állandó kiállítása. Az, hogy ez a kiállítás megnyílhatott, a Mátra Múzeum létrejöhetett, többek között Nagy Gyula gyöngyössolymosi igazgató-tanító kitartó szervező- és gyűjtőmunkájának köszönhető. Ezzel a kis dolgozattal az 50. éves évforduló alkalmából emlékezni és emlékeztetni szeretnék Nagy Gyulára, a pedagógusra, a múzeumalapítóra, múzeumszervezőre, a Mátra szerelmesére, a természet, a vadászat megszállottjára, a vadászati kultúra terjesztőjére. Arra a Nagy Gyulára, aki életének nagy részében az oktatás mellett óriási energiával, erős akarattal, másokat is tettekre sarkallva azon fáradozott, hogy Gyöngyösön múzeum jöjjön létre, s ez a múzeum tovább fejlődjön, országos hírűvé, tudományos műhellyé várjon. S bátran állíthatom, ez meg is történt. Nagy Gyula 1914. április 9-én született a Hont megyei Inam községben (ma Szlovákia.) Hamar árvaságra jutott, 7 éves volt, amikor elveszítette édesanyját, 9 éves, amikor kántortanító édesapját. Húgával együtt Felnémeten élő özvegy nagyanyjához került. Az elemi iskola elvégzése után Egerben kezdte el gimnáziumi tanulmányait. Harmadikos korában kalandvágytól hajtva, gyalog indult el Afrikába világot látni, ám csak a déli országhatárig, illetve a bajai fogdáig jutott. Ezután, a kis kaland után eltanácsolták a gimnáziumból, s a következő tanévet már a polgári iskola III. osztályában folytatta. A Polgári elvégzése után beiratkozott a Tanítóképzőbe, ahol árvaságára való tekintettel különféle támogatásban részesült, sorkosztos volt, ösztöndíjas, ingyenes internátusi elhelyezést kapott. Szünetekben kőművesmunkát, az iskolai időben tanítványokat vállalt, esténként az állomáson csomagokat hordott, újság-tudósításokat írt. Szépírói, költői tehetsége korán megmutatkozott. A képzőben megválasztották önképzőköri elnöknek. Elnöksége alatt a tanítójelöltek, köztük természetesen saját maga, verseiből antológiát szerkesztett, amely Húszévesek és Tiszta szívvel címen, 1934-ben jelent meg. A tanítóképző elvégzése után nem sikerült azonnal munkát találnia, ezért építészmérnöki irodában dolgozott, újságíróskodott, s kereste a lehetőséget, hogy képzettségének megfelelő munkához jusson. A Néptanítók Lapja 1935. augusztus 1-i számában Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 691