Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Szvircsek Ferenc: Végjátszma. A Nógrádi Szénbányák felszámolása
lentette: „semmiképpen nem érdekünk a bányászkodás drasztikus csökkentése, és energiafelhasználásunkban a hazai termelés 50 százalékos arányát sem indokolt alacsonyabbra engedni /.../a bányászatnak van jövője, és nem elsorvasztásra ítélhető válságágazat". n Bátonyterenyén, a nógrádi bányásznapon Schalkhammer Antal, a BDSZ elnöke szónoklatában bízott a nógrádi bányászok évtizedek óta tartó erejében, és abban, „hogy felül tudnak kerekedni a nehézségeken, ami annál is inkább időszerű, hiszen az állami dotáció 1990-ben teljesen megszűnik az itteni bányászatban". A kormány is azt szeretné, ha a gazdálkodás egyensúlyát pénzügyi szanálással lehetne rendezni, s nem a felszámolással, mert a reform „számít a szervezett nógrádi bányászok tenni akarására, a párttagságra! ". ,3 1988. október 1-én, rendkívüli és kibővített igazgatótanácsi ülésen dr. Zsákay János miniszteri biztos vette át a közel 5000 fős kollektíva irányítását hat hónapi időtartamra. Feladata a szanálási eljárás irányítása, a vállalat sorsát eldöntő kibontakozási programban foglaltak időarányos végrehajtása lett. A megyei pártbizottság első titkára, Devcsics Miklós szerint „a vállalat kapott még egy utolsó lehetőséget, s ezt okvetlenül meg kell ragadni". Kovács László, a BDSZ főtitkára is felszólalt, és a megrendült bizalom visszaállítását tartotta fontosnak, „mert a nógrádi bányászok nem felejtettek még el dolgozni, s lesz erejük az új feladatok végrehajtásához". 14 A vállalat felelősségének boncolgatásakor kiderült az is, hogy a biztató szavakon túl, semmi sem szorította rá a vezetést a gazdálkodás ésszerűsítésére. Arra kellett csak ügyelnie, hogy a ráfizetés alatta maradjon az állami támogatásnak. 15 1988. december 8-án, a Nógrádi Szénbányák salgótarjáni székházában, a kibővített igazgatói tanácsülésen a vállalat és a Szanáló Szervezet vezetői aláírták a szanálási megállapodást, amelynek az alapját a vállalati szakértők által készített „gyorsított kibontakozási program" képezte. A vállalatnak ezek után élni kell a lehetőséggel, rendet kell rakni a fejekben. Szemléletváltásra van szükség, nem többet, hanem okosabban kell dolgozni, és csak annyi szenet termeljenek, amenynyivel megteremthető a gazdaságosság, és tartható az előírt költségmutató. 16 1989. februárjában döntötték el, hogy a Nógrádi Szénbányák igazgatósága Salgótarjánból Nagybátonyba költözik, és a szorító anyagi gondjai miatt már csak 12 Nógrád. 1988. szeptember 2. 13 Nógrád. 1988. szeptember 5., szeptember 7. 14 Nógrád. 1988. október 11. 15 Nógrád. 1988. október 24. (Kolaj László: Véget ér-e a szénbányák vesszőfutása? 1. A „mélyrepülés" külső okai) Nógrád. 1988. október 25.; (Kolaj László: Véget ér-e a szénbányák vesszőfutása? 2. Miért felelős a vállalat?) Nógrád. 1988. október 26.; (Kolaj László: Véget ér-e a szénbányák vesszőfutása? 3. Élni az utolsó lehetőséggel!). 16 Nógrád. 1988. december 13. 684