Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Keményfi Róbert: Alkotói vázlat „Dobó István megvédi Eger várát a török ellen” című festményhez

fő gyalogsági támadása számára a Bolyki-toronyra is. A támpontot igen szervezett formában rohamozta a török. Bornemissza és Zolthay főhadnagyok minden taktikai és technikai tudására szükség volt a betörés visszaverésére. A csata két utolsó, döntő napján a vár számos pontján válságos helyzet alakult ki, a Bolyki-torony azonban Bornemissza találékony szerkezeteinek köszönhetően eredménnyel védték meg.

19 Kriesch a festményén a bástyavédők között ábrázolja Dobót és Mecskeit

20 is, holott ők inkább a vár nyugati részén (Tömlöc-bástya, Ó-kapu) iránytották a védelemét, illetve Tinódi szerint Nagy István zászlótartó is a Tömlöc-bástyán esett el: ,,[...]El-kijöve Dobó István azomba, Feltekénte az tömlöc bástyájára, Ott azfeltött zászlót ellőtték vala. Álló seregéből zászlót hozata, Zászlót adá vitéz Nagy István kezébe, Lelőtt zászlót es azomba hozák bé, Zászlótartót ellövék ott mellőle, Szegén Nagy István éltét ott végezé. Hamar Dobó István kapa, hogy látá Elesni az zászlót, ő ott sem hagyá, Egy jámbor drabant kezében azt adá, Nagy István testét szépen takartatá [...]". Valószínű, hogy a várvédelem legfontosabb személyei, emblematikus alakjai [Dobó István (1500-1572): felvidéki nagybirtokos, főnemes, az egri vár kaptánya; Bornemissza Gergely (?- 1555): királyi hadnagy, végvári vitéz; Mecskei István (?- 1553): birtokos nemes, a csata idején várnagy, vicekapitány] nem voltak a csata hevében egy bástyán (hiszen egyszerre több ponton támadott a török). Sőt, amint fentebb már jeleztem, igazán válságos hadi helyzet a Bolyki-toronyban nem alakult ki, ami esetleg a teljes parancsnoki kar jelenlétét igényelte volna, ám természetesen a művészi parafrázisában az egri várvédők hősiességét képviselheti egy ilyen kompozíció. Az elkészült mű természetesen több, mint a vázlatok sokasága, de a fő kompozíciós elemek már nem változtak a kész képen sem. A Lippich és Kiresch közötti levelezés arról is tudósít, hogy a művész igen hosszú ideig dolgozott a képen. Jelen vázlat el19 SOÓS Imre-SZÁNTÓ Imre 1952. 65-84.; SUGÁR István 1971. 85-95. 20 Az egri hős nevét Tinódi közli ebben a formában, melyet a történészek is átvettek a XIX. században. Gárdonyi Géza és a XX. századi történetírás, már „Mekcsey"-ként írja az egri kapitány nevét. Mivel a tanulmány XIX. század végi témát dolgoz fel, a név írásmódja is a korszakban általánosan használt formában jelenik meg. (szerk.) 663