Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Misóczki Lajos: Az észak-magyarországi vendégforgalom a XVII. századig

Bongars is IV. Henrik francia király „utazó" diplomatája az 1585. április 13-tól június 24-ig tartó útjához, aki a Felvidéken és Erdélyen keresztül jutott el Konstantinápolyba.

43 Kassáról feljegyezte, hogy ott 'udvariasan fogadták', Tokajról, hogy 'hegyein felséges bor terem'.

44 A magyar vendéglátóiról kellemes emlékei maradtak, amelyeket 1600-ban közölt is.

45 Előfordult, hogy az ajánlólevél védelme ellenére is, még saját kocsisa is „jégre vitte" utasát, aki örülhetett, ha kisebb zúzódással megúszta a váratlan útikalandot, így járt Martonfalvay Imre deák az 1567. évi útján Rózsahegy határában.

46 Főrangú személyeket, diplomatákat, követeket és népes kíséretüket kevéssé érte bántódás, mivel fegyveresek védték.

47 Az útonállók vagy a természeti akadályok valóságos veszélye benne volt az utazás vállalásában. Utazás kezdetekor gyakran fohászkodtak Pázmány Péter esztergomi érseknek, a „magyar bíboros Cicerónak" 1606-ban írt, Keresztyéni imádságos könyve befejező, 24. imádsága, az Útonjárók könyörgése szerint: „Irgalmas, kegyes Isten,... adj nekünk és a mi útonjáró atyánk fiainak jószerencsés utat és csendes üdőt;... Légy nékünk... utunkban vígasztalásunk, melegben árnyékunk, esőben és hidegben hajlékunk,... veszedelmünkben gyámolunk..."

48 A városok szinte kötelességüknek tartották nemcsak polgáraik, hanem az idegenek védelmét is a környező utakon. A rabló útonállókat kivégezték. 1571-ben Újbányán 2, 1573-ban Selmecen 1, 1579-ben és 1588-ban Lőcsén l-l halálos ítélettel büntették az utazók rémeit. A postajáratok küldeményeit, és utasait fosztogató főurakat (közöttük a Balassa grófokat) királyi seregeknek kellett megtörniük (1549). Az utasokat is szállító postamesterek és postalegények életét gyakran a császári katonák, sőt a tisztek is keserítették.

49 Az utazás végén a baj nélkül érkezők hálát adtak Istennek. A sok XVI-XVII. századi levél közül Révay Juditnak 1623-ban, Révay Pálhoz írt leveléből: „...Istennek szent neve dicsértessék, az elmúlt utunknak folyása szerencsés volt... "

50 Akadtak kellemes útiélmények is. Ilyenről tudósított 1664-ből Bethlen Miklós, a későbbi erdélyi kancellár, akit gr. Thököly István „ajándékon" jobbágyokkal kísértetett végig Késmárktól Trencsénig: „Ennél szebb, magunknak, lovunknak nyugodalmasb... utazásom nem volt sohult és soha."

51 43 Uo., 147-150.; BIRKÁS Géza 1948. 34-36. 44 ANTALFFY Gyula 1943. 170-171. 45 Uo., 163-182.; Hivatkozik: Hermann Hagen, Vier Abhandlungen. Bongars 1600-ban megjelent könyvének címe: Collectio Hungaricarum rerum Scriptores. 46 MARTONFALVAY Imre 1982. 111. 47 ANTALFFY Gyula 1943. 61-62. 48 PÁZMÁNY PÉTER 1983. 139. 49 ANTALFFY Gyula 1943. 58-61. 50 Uo., 6 51 BETHLEN Miklós 1980. 598. 600