Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Misóczki Lajos: Az észak-magyarországi vendégforgalom a XVII. századig

Szállás, vendéglátás Akik átvészelték a viszontagságos utakat, kibírták az úti fáradalmakat, számolniuk kellett a kényelmetlen pihenő- és szálláshelyekkel. Mind a külföldről érkezők, mind a hazai utasok általában alkalmi pihenőhelyeken, esetleg a lakosoktól bérelt vagy a magukkal hozott sátrakban húzódtak meg. Mesterember, kereskedő és diák a XIII-XIV. századtól már kocsmákban, hevenyészett vendégfogadókban jutott szálláshoz, élelemhez, italhoz. A vezeklőket és búcsúsokat néhány éjszakára a kolostorok fogadták be.

33 1279-ből ismerjük Calvus (Kopasz) Péter esztergomi fogadóst, 1363-ból a budai Silher fogadóst, 1462-ből Czunczhoffer „vendéglőst". Iglónak szintén volt vendégfogadója a XIV. században.

34 A nagyobb szálláshelyeken, vendégfogadókban étkezni éppen a helyi piacok bővülő élelmiszer- és nyersanyag-kínálata folytán bármikor lehetett. Az utazási fáradalmakat borozgatással, sörözéssel vagy pálinkázással enyhítették, de általában a bor járta. Ismerték a szerémi (1217), tokaji (1252), pozsonyi (1254) és az egri (1261), a XIV-XV. századtól a Nyitra, Hont, Nógrád, Borsod, Gömör, Ung és Bereg vármegyei borokat.

35 A fogadók vendégei általában játékokkal (kártya, ostábla, sakk, kocka) szórakozhattak, ha nem nyereségvágyból űzték. A „pénzre való játékot" tiltották. Legkorábban, már a XVI. század elején, Körmöcbányán büntették is a nyerészkedő játékosokat.

36 A belső és a külföldről hozzánk irányuló utazás, vendégjárás a XVI. század elején visszaesett. Mialatt 1514-ben a Dózsa György vezette parasztháború akadályozta az utazásokat, a terjeszkedő török az aldunai és déli határunkat változtatta hadszíntérré. Körvonalazódott a Magyar Királyság közép-európai nagyhatalmának tragédiája, és létező közelbe került pusztulása. A XVII. századig Változó utazási és vendéglátói szokások a XVI-XVH. században Az 1526. évi mohácsi vesztett csata és Buda 1541. évi elfoglalása nemcsak a török uralmát hozta, hanem az ország három részre hullását, az egységes magyar állam megszűnését is. Felső-Magyarország a Habsburg Birodalomban (félkörívben nyugatról az Adriai-tengertől, keleten Bereg-Ugocsa és Szatmár vármegyéig, azaz az Erdélyi Fejedelemségig, továbbá a török hódoltsági területtel határoltan), 33 ANTALFFY Gyula 1943. 106-107. 34 Uo., 166-168.; BALLAI Károly 1927. 11-13., 15., 29., 87.; TAUSZ Béla 1942. 7.; TÓTH Zoltán 1998. 2. 35 BALLAI Károly 1927. 33-36. 36 Uo., 30. 598