Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bitskey István: Pázmány Péter levelei két gömöri falu birtoklásáról

ezért az érsek újabb levelet írt. Ezúttal Antal kremsmünsteri apát, az udvari kamara elnöke volt a címzett, ebben a panaszos levélben kéri a kötelezettség teljesítését.

12 Minden jel szerint ez is eredménytelen maradt, mert hathéttel később már Johann Ulrich von Eggenberg hercegnek, a császári titkos tanács elnökének címzett memorandumában említi meg több fontos téma között Sajópüspöki és Velkenye ügyét.

13 Ugyanezt teszi a pozsonyi kamarához küldött magyar nyelvű levelében május 14-én, jelezve azt is, hogy ez a birtoklási vita "mennél tovább vontatódik, annál károsb" lesz.

14 Ezt követően végre a kedvező királyi döntés megszületett. Pázmány pedig azonnal Péchy Zsigmondhoz, a szepesi kamara elnökéhez fordult, s a következőkről tájékoztatta őt: „ Vagyon immár hatvan egész esztendeje, miolta az érsekségnek két faluját, úgymint Gömör vármegyében levő Sajó-Püspöki és Velkeny nevű falukat, Putnokhoz bírták, noha az szegény Antal érsek csak kölcsön engedte volt oda rövid időre, és ugyan erős Reversalist is adott volt Maximilian császár az Érseknek, hogy intra brevissimum tempus, sine ulla dilatione ac solutione visszahozhatja az Érsekséghez. "

15 A továbbiakban leírja, hogy Őfelsége most teljesítette a korábbi királyi ígéretet, s utasította a pozsonyi kamarát az átadásra, ez pedig már „distincte megírta", azaz értesítette erről a szepesi kamarát. Továbbá a gömör megyei urak is „stipulatu manu" ígérték a teljesítést, mely szerint Szent Bertalan napjára „a két falut megeresztik". Ezért kéri az érsek, hogy jelen levelét bocsássa az elnök „Bálás pap uramnak kezéhez" további intézkedés végett. Nyilvánvalóan Székely Balázs szepesi kanonokról van itt szó, akinek szolgálatait az érsek máskor is igénybe vette birtokügyeinek intézése kapcsán.

16 Noha a két falu birtoklásának jövője rendeződni látszott, a kárpótlás kérdése továbbra is napirenden volt az érsek levelezésében. 1630 április elején ebben az ügyben újból a királyhoz fordult Pázmány, méghozzá eléggé meglepő ajánlattal.

17 Minthogy a két falu használatáért kívánt vörösréz mindmáig nem érkezett meg az érsekséghez, az immár húszezer tallérra rúgó haszonbérleti követelést más módon javasolja kiegyenlíteni. Azt javasolja, hogy a vörösréz átutalása helyett a király adjon engedélyt az érsekség jószágainak harmicad és más illetékek nélkül, szabadon történő áthajtására a királyi országrészeken. Arra nézve az érsek kiterjedt levelezésében nincs adat, hogy ez az alku létrejött-e, az ajánlat realizálódott-e. 12

PÖL1911.8. 13 Uo. 12. Pázmány különösen jó viszonyban volt Eggenberggel, erről vö. TUSOR Péter 2001. 158. 14 Uo. 23. 15 Uo. 54. 16 Uo. 137. 17 Uo. 140. 579